Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium, VIII. rész (esszéregény, fordította: Szenyán Erzsébet)

— az emberi tekintet értéket kölcsönözhet tárgyaknak, s ezzel túlságosan drágákká is teheti azokat,

— az én ideálom egy meghatározott hűvösség. A szentély menedéket nyújt a szenvedélyeknek.

— Minden mondatban mindent ki akarok fejezni.

— Nincs nehezebb, mint visszatartani magunkat az önámítástól.

— A filozófiában az a verseny győztese, aki a leglassabban tud futni.

— A zseni mértéke a jellem.

— Babérainkon nyugodni ugyanolyan veszedelmes, mint télen lefeküdni a hóba. Meghalunk álmunkban.

— A zseni — bátran alkalmazott tehetség.

— Képesnek kell lenned arra, hogy észrevegyél valamit, ami új fényt vet a tényekre.

— A szép nem lehet csinos,

— a szavak tettek,

— ha mélyre akarsz hatolni, nem kell messzire menned,

— a humor nem hangulat. A humor a világ szemlélésének módja.

— A gyakorlat értelmet ad a szavaknak,

— minden nagy alkotásban egy vadállat rejlik: megszelídítve, (in allen grossen Kunst ist eine Wilder Tier: „gezamst”.)

VII. 12.

Számos szörnyű jelenség, szituáció, alak elfogadható, sőt, jó véleménynek örvend, mert az emberek, mielőtt találkoztak vele, sokkal rosszabbnak képzelték. Az emberek véleménye a valósággal történt közvetlen konfrontáció után rendszerint az, hogy „nem is olyan rossz a helyzet (nem is látszik olyan szörnyűnek), mint gondoltam”.

Interjú Jan Karskival a holocaustról. 1942 és 1944 között Karski lengyel futárként beszámolt Angliában és Amerikában a zsidók lengyelországi tömeges kiirtásáról — elmondta, mi történik, hogyan folyik a megsemmisítés. Senki nem hitt neki! Van egy határ, melyet az emberi képzelet nem akar, nem tud átlépni.

Meglátogatott apai nagybátyám, Janusz Kapuscinski Mielecből. Unokatestvéréről, egy idős, bogaras nyugdíjasról mesélt, akinek a vöröskeresztes nővér tortát sütött a névnapjára. Az öreg a rendőrségre vitte a tortát annak bizonyítására, hogy meg akarják őt mérgezni.

Danuta Cirlic mesél nekem Milos Crnjanskiról, aki idős korára visszatelepedett Jugoszláviába. Egy napon két lány csöngetett be hozzá. Két egyetemista, akik bejelentették, hogy róla szeretnének szakdolgozatot írni. Crnjanski:

— Miért nem jöttetek ötven évvel korábban?

VII. 27.

Este a tévében: Jean-Michael Jarre kínai koncertje. Világot bejáró hanggyár! (16 tonnányi berendezés!) Micsoda fejlődés Muzsikás Jankó fahegedűjétől ezekig az elektronikus hang- és fényszerkezetekig (mert a hang és a fény itt elválaszthatatlan)! Fiatal kínaiak tömegei hallgatják elragadtatással, átéléssel, ugyanakkor fegyelmezetten, a tömeghisztéria minden jele nélkül.

46