Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium, VIII. rész (esszéregény, fordította: Szenyán Erzsébet)
Az igazi ítélet az évekkel, néha évszázadokkal később hozott ítélet. Kaufman (a The New York Times tudósítója) elképedve mesélte, milyen nehéz volt megtudnia bármit is az IL—62-es katasztrófája után. Senki sem akart nyilatkozni, mindenki félt, az illetékesek egyre magasabbra küldözgették. Ezek az emberek arra törekszenek, mindenáron arra, hogy senkik és semmik legyenek, hogy fizikailag létezzenek, de mint személyiségek ne létezzenek; ijedten, idegesen menekülnek a névtelenségbe, a létnélküliségbe, arcnélküliségbe. v. 19. Ludka Skulskánál este „A császár” londoni bemutatójáról mesélek ismerőseimnek. Féltem attól, hogy a darab esetleg megbukik. Egy könyv bukása csöndben zajlik, a rossz könyv észrevétlenül tűnik el a polcokról, nyoma vész a raktárakban. Egy darab viszont hangosan bukik meg, szinte nyilvános botrányt kelt. V. 20. A fenyegetettségről folyik a szó. A történelem mértéktelenül nagy terheket ró országunkra, egyre nehezebb ezeket cipelni. Az erőfeszítések ellenére süllyed az életszínvonal, a gondolkodás színvonala, csökken ellenálló-képességünk a rosszal, a silánysággal, az általános rendetlenséggel és tompultsággal szemben. V. 22. Meglátogatott prágai barátom, fordítóm — Dusán Prowaznik. Dusán nem változik — ugyanaz a jóságos, tisztességes, egy jó adag svejki filozófiával megáldott cseh. Olyan filozófia ez, melyet könnyed, kissé ironikus mosoly melegít, s melynek legalapvetőbb törekvése a túlélés. V. 23. Jerzy Lozinski filozófus elhozta nekem az általa szerkesztett „Frankfurti iskola” II. kötetét. A hallgatóiról beszél — passzívak, hallgatagok. Az biztos, hogy a rájuk erőltetett tekintélyrendszer ellen lázadnak, de mit akarnak helyette? Az angol és a kontinentális filozófiai iskola közti különbségeket fejtegeti: az angol iskola kiindulópontja az ember — a politikai szféra, bár szükségszerű, önmagában nem jelent értéket. A kontinentális filozófiában a kiindulópont az általános — isten, történelem, jog. Ebben az általánosságban elvész az ember mint egyén. A totalitarizmus veszélyét rejti magában az, ha ennek az általánosságnak és követelményeinek élenjáró szerepet tulajdonítunk. Az emberek gyengesége: a rossz exteriorizálásra való hajlam. A rossz kívül van, másokban. A totális helyzetek magas, szinte embertelenül magas erkölcsi követelményeket támasztanak az emberrel szemben. Csak kevesen tudnak ezeknek eleget tenni, kevesen állják ki a pokol próbáját. Bioknál — az ő kategóriája, melybe a „még nem valóságos” dolgok tartoznak, így pl. a remény. Az emberi fenomént nem lehet tökéletesen megmagyarázni, mivel az embert nemcsak létével határozzuk meg, hanem képzeletével, logikátlanságaival, utópiáival is. Nem lehet egy komputer programjába belefoglalni, mert az embernek van egy program fölötti, egy meghatározhatatlan része is. 40
