Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 6. szám - Horváth Péter: Tanfolyam (elbeszélés)

„Mint afféle agglegény, magányos kedvteléseimnek hódolok. Hétvégéimet gyakran töltöm idős édesapám tiszaugi gátőrházában. Ilyenkor horgászom, vagy a roskatag házat javítgatom. Bár szakmámra nézve kőműves vagyok, értek a bádogos- és a tetőfedőmunkákhoz is.” Milyen munkákhoz?

Bádogos és tetőfedő.

Ön lenyűgözően sokoldalú, Mr. Faragó.

Mike.

Oké, Mike, nézzük tovább. „Csendes délutánokon szeretek felhágni az uborkafára, amit még drága jó feleségem ültetett, mielőtt elvitte volna a révész . . . Kinek a csónakján?

Ladikján. Charon ladikján.

Úgy érti. . .

Özvegyember vagyok.

A szívnek kell megszakadni, Mr. Faragó.

Ön csúfot űz a magányból, tanárnő? Kigúnyol egy özvegyembert?

Nem agglegényt?

Ne lovagoljunk a szavakon. Egyedül vagyok.

Négy asszony között?

Maga semmit nem ért abból, amit mondok, pedig ügyelek a nyelvtani szerkezetre, a helyes kiejtésre, és egyfolytában az ajkát bámulom.

„Gyakorta járom az erdőt egyetlen fiammal, tanítgatva őt áfák és a virágok latin nevére. Szeretném, ha ő is botanikus lenne, akárcsak én.” Önnek regényes fantáziája van.

Készülök az óráinkra, ennyi az egész. Miközben bent a gyárban a kazánt rakom, vagy a lányomat kísérem az óvodába, mindig ezekre az órákra gondolok. Elképzelem, ahogy itt ülök majd magával a kitömött antilopfejek és párducbőrök között, és-------(A zenepalota imbolyogva sétálni indul a Körúton.)

What is this?

This is my . . .

Homlokom.

Homlokom.

And these? What are these?

Az orrom. A szám. Az állam. A nyakam. A mellkasom. A hasam.

És ez? Mi ez, Mr. Faragó?

Ez a jelenidő------(Bejárja a várost, ablakain kiáradnak a hangok, megtorpannak hallatán az éjszakai villamosok, narancssárga Hold szökik az égre, a hídpilléreket hűvösen csókolja- falja a Duna.)

Ne haragudjon, tegnapelőtt muszáj volt elmennem hazulról. Sokáig várt rám?

Nem tesz semmit.

Borzasztóan sajnálom. Találkozóm volt valakivel, és egy kicsit elhúzódott a dolog.

Ne is törődjön vele.

9