Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nagy nemzeti költő avagy: A Nagy Kompromisszum (II. rész)
lehetett az a szegény, ledöfött hős, kezében az üres, fehér papírral? (Tűnődve. Hirtelen.) Natasa! Teremtőm, nem álmodtam? Kedves Mitrayné! Mitrayné: (belép): Tessék! Patvari: Ez volt az a hölgy, ugye ... Ez volt, aki keresett. . . Mitrayné: Ő volt az, mondtam! (Kelletlen.) Patvari: Hol a bőröndöm? Mitrayné: Ahová tette . . . Hová megy? Patvari: Néhány napra . . . néhány napra ... a hölgy .. . vidéki birtokára vagyok hivatalos ... Mitrayné: Párizsba, mi? (Kaján.) Patvari: Ej, dehogy! Csak Párizsból jött, de a birtoka itt van! Mitrayné: No, persze! Oda csak öltözködni jár! Uram teremtőm, mennyi fényűzés, mi meg öldöshetjük a sok poloskát! No nem nálam! De úgy általában . . . Ezek meg a sok koszra ráöntik a párizsi parfőmöt! Ott a bőrönd a szekrény tétjén .. . (Kimegy.) (Patvari őrült sebesen csomagolni kezd, néha meg-megáll egy pillanatra.) Patvari (maga elé): Hős és szélhámos . .. világjáró fajtám jellemző példánya, én ... ó, uram! Kitört volna belőlem a nomád vér?! Elvégre Kossuth után megyek! (Kopogtatnak. Patvari összerezzen.) Tessék! (Belép Hordóházi.) Hát te? Hordóházi: Azért a szemközti kávézó ablakából csak megnéztem magamnak a szép hölgyedet, midőn az utcára kilépett. .. De hová készülsz? Patvari: Utazom véle . . . vidékre! Egy kis hétvége! (Folytatja a csomagolást.) Hordóházi: Elemér! Hét eleje van! Patvari: Nálam a hét eleje és vége egykutya! Mindig hétvége és mindig hét eleje! Hordóházi: De nem tűnsz el, Baradlay! (Kezét a bőröndre teszi.) Patvari: Megbolondultál? Ugyan hová! Az osztrák—kínai és az osztrák—japán szerződések idején — hová? Már se Barguzinba, se Európába nem szökhet az ember! (Kis csend.) Hordóházi: (maga kattintja a bőröndre a zárat): Helyes! (Apró szünet.) És nehogy azt hidd, mintha mi nem akarnánk az igazságot! Igenis, a nemzetnek joga van megtudni az igazságot... Patvari (kissé óvatosan): Hát ez az. Hordóházi: A nép nem kiskorú gyermek, te is azt vallód, igaz? Patvari: (mint fent): A 48-asokkal én mindig egy platformon vagyok, kérlek! (Bokáját összeüti.) Hordóházi: Csakhogy nálunk sok irányzat van, Elemér! Van, aki szereti Kossuth-ot, de 48-at kritizálja, van, aki Kossuth-ot nem szereti, de 48-at imádja . . . van, aki... Patvari: Minden létező platformmal egyetértek! (Lojális. Már „tűkön áll”.) Hordóházi: Igen, a nemzetnek joga van megtudni az igazat... de — csak fokozatosan, kérlek! Majd, ha felnőtt! Érted? Patvari: De hiszen te mondtad, nem kiskorú gyerek .. . Hordóházi: De nem is egészen felnőtt... Patvari: És kérlek, ki mondja azt meg . . . Hordóházi (rábámul): Mit? Patvari: Hát hogy ... a nemzet felnőtt. Hordóházi (handabandázva): Hát a gyermeknek ki mondja meg? Ő maga is látja, és persze az apja, anyja! Én, te és mi mondjuk meg neki... a párt, Baradlay, a párt! Tehát ehhez tartsd magad a hétvégén, fiacskám! Patvari: A hét elején, kérlek! Hordóházi: Mindegy! A legfontosabb az ügy! Én most elmegyek .. . Patvari (ettől boldog lesz): Kérlek, nekem olyan zseniális ötlet jutott eszembe az imént,
