Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nagy nemzeti költő avagy: A Nagy Kompromisszum (II. rész)
Nyinocska: Mi húzzuk a rövidebbet... És mi mégcsak nem is pletykálhatunk, mint ő annyiszor! Artjonov: Midőn kiegyezés van közöttünk, valaki mindig a rövidebbet húzza, gyermekem. Van mindig valaki, aki már nem üthet vissza, úgy bizony. Natasa: Mégha szétszakad, akkor sem?! Artjonov: Ha szétrobbanna a nagy békétől, nyugalomtól. . . akkor sem, gyermekem! Kuznyecov: Beh bölcs beszéd, Iván Ivánovics, beh bölcs beszéd! (Apró szünet.) Natasa: Mondhatnak bármit... én sose adom áldásom e frigyre! Nyinocska: De én sem! Dámvad leszel, meglásd! Artjonov: Nem elég, hogy unoka nélkül hagytatok . . . Nyinocska (közbevág): Szent Kleofás! Unokapótlólag saját gyermeket akar! Moshatjuk a pelenkát, Natasám . .. Natasa (réveteg): Soha, soha . . . Nyinocska: Egy ilyen gonosz lélekbe belehullni (Apró szünet.) Maruszja: Csakhogy én jó voltam, nagyon is jó! Kerek húsz évig vártam! Artjonov (zavart): Ezt nem kell, Maruszja . . . Maruszja (keményen): Kell! Nyinocska (suttog): Sejtettem én, sejtettem . . . Mondják csak el, vallják csak be, vallják! Szinte mazochisztikus.) (Kis szünet.) Artjonov: Maruszjával húsz éve vagyunk egymás oldalán. Oly óriás titokban, hogy . . . Kuznyecov (pislogva közbevág): Hogy még én sem tudtam róla . . . Azért hát ahogy most megtudtam, felszólítottam Iván Ivánovicsot, hogy a férfitisztesség azt kívánja, de még inkább egy szűz becsülete . . . Artjonov: Hagyja csak, kedves apósom, hagyja csak . . . Értetek tettem ezt is, leányaim! Ott a csatatéren világosan láttam, hogy Kuznyecov is Patvarovot szeretné Maruszjának . .. Én pedig mindenáron Natasának akartam . . . Ezért hát meg kellett vigasztalnom ezt a derék leányt. . . Nyinocska: Húsz év vigasztalás, teremtőm! Mi szemet hunytunk, becsaptuk magunkat . . . (Hirtelen.) Hát akkor ez az orvvadász ... ez se volt igaz! (Mint aki csak most döbbent rá arra, amit már-már tudott.) Maruszja: Nem akartam fájdalmat okozni nektek . . . Vőlegényeket találtam ki a ti nyugalmatok érdekében! (Apró csend.) Kuznyecov: Szóval én is sejtettem valamit... de én is szemet hunytam, hogy béke legyen az Artjonov családban! (Kis szünet.) Artjonov: Látjátok, (szeme könnyes) jók vagyunk mi mind . .. Nem hiába olvastátok azt a sok fránya könyvet íróinktól... Jók vagyunk, jók vagytok valamennyien .. . (Kis szünet.) És ha megjönnek az új száműzőttek, s az európai foglyok .. . Natasa: Elég! Elég! Nyinocska: Szétmegy a fejem! Artjonov: ígérem, nem marad férj nélkül senki, senki! Kuznyecov: Éljen Iván Ivánovics! Nagyszerű postamesterünk! Artjonov (szeme újra könnyes): Halljátok, még Kuznyecov is elfeledte, hogy egykor postamester akart lenni Barguzinban . . . Kuznyecov: Akkor lássak postamesteri széket, mikor a hátam közepit! És hogy lássák jószándékomat, mivel fiaim úgy is távol élnek . . . szóval, ha úgy kívánják, én pedig megkérem a Droszida kezét! (Kis csend.) Natasa: Hát nővérkénk ezért futott el! (Kis csend.) Maruszja (a régi hangja): Nem ezért! Már régebben megkérte apám . . . 26
