Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Csapody Tamás: A szelídek ereje {A Jehova Tanúi Gyülekezet és a katonai szolgálatmegtagadás)
„Szabadulásotok közeledik” „Amikor ezek a dolgok kezdenek megtörténni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok.” (Lk. 21.28) A katonai szolgálatmegtagadás történetében új fejezet kezdődött 1988 tavaszán. Hivatalosan is bejelentést nyert, hogy a lelkiismereti okból, a katonai szolgálatot megtagadók helyzetét a magyar állam rendezni kívánja20. A bejelentés teljesen új helyzetet teremtett: politikai döntés született a polgári szolgálat valamilyen formában történő bevezetéséről, ugyanakkor a kérdés jogi rendezése még tizennégy hónapot váratott magára. Ex-lex helyzet jött létre, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom — sőt a társadalom — szemében is egyértelművé vált, hogy a katonai szolgálatot megtagadók nem bűnözők, és megszűntek „veszélyesnek lenni a társadalomra”. Mégis, a hatályos jogszabályok, az évtizedes joggyakorlat, a szokásjog alapján gondolkodtak a katonai bíróságok és végezte dolgát a Baracskai Fogház és Börtön. A lehetetlen helyzet mielőbbi felszámolásáért, a polgári szolgálat bevezetéséért sokat tett a Kelet-Nyugat Párbeszéd Hálózat Kör és — a katonai szolgálatmegtagadóiról is nevezetes — Bokor katolikus bázisközösség. Ők és a — hirtelen aktívvá váló — Országos Béketanács igyekezett felvenni a kapcsolatot a Jehova-tanúkkal. Az Állami Egyházügyi Hivatal is megtette az első lépéseket a Jehova Tanúi Gyülekezet helyzetének rendezése felé. Ettől kezdve lényegében két szálon futottak az események. A börtönben lévő Jehova tanúk körül olvadni kezdett a jég: a Kelet-Nyugat Kör nyomására augusztustól büntetlenül lehetett forgatni a Bibliát, novembertől a Tanúkkal szemben is lehetővé teszik a feltételes szabadulás intézményének az alkalmazását, így év végére felére apad létszámuk; Többen elismeréssel olvassák közülük a Kelet-Nyugat Kör — hozzájuk becsempészett — helyzetük rendezését is magába foglaló törvényjavaslatát;21 A „katszolgosok”22 részére a BV nem indít tanfolyamokat (pl. traktoros), amiből sejteni lehet, hogy nem számol velük hosszú távon; Sem ősszel, sem pedig tavasszal a katonai bevonulások idején nem érkeznek új elítéltek. A polgári szolgálathoz, egyáltalán helyzetük hivatalos kezelésében megmutatkozó változásukhoz való viszonyuk ambivalensnek mondható. Egyrészt a hozzájuk érkező hírek alapján ígéretesnek tartják a készülő jogszabályt, a bőrükön érzik a fogvatartás kínjait. Másrészt él bennük a bizalmatlanság minden iránt, ami állami, és él bennük az a tudat, hogy ebben a kérdésben a végső szót nem ők, hanem a Vének Tanácsa fogja kimondani. Mindezzel együtt nem tudják kivonni magukat az esetleges szabadulást övező, felfokozott várakozás okozta állapotból, az „amólázból”. A közvélemény, a nemzetközi és hazai emberi jogi és békeszervezetek által is várt (feltételes) szabadulás percei ’89 májusában jöttek el. Akkor, amikor a kb. százötvenből hetvenhárom főre csappant katonai szolgálatmegtagadók csoportja elhagyhatta Baracskát, lezárult egy korszak mind a magyar büntetésvégrehajtás, mind a katonai szolgálatmegtagadás, mind pedig a Jehova Tanúi Gyülekezet történetében. A másik szálon, a börtön falain kívül, a polgári életben is lényeges változások történtek ill. ezeknek a változásoknak az eredménye, lecsapódása volt minden, ami a szabadonbocsá- tás körül történt. (PB-határozat, tüntetés a bebörtönzöttek miatt, Alkotmány-módosítás.) A Jehova Tanúi Gyülekezet vénei elzárkóztak attól, hogy részt vegyenek a polgári szolgálat bevezetésével kapcsolatos tanácskozásokon, rendezvényeken. A témához való hozzáállásukat jól érzékelteti Völgyes Sándor első számú Jehova-tanú vezetőnek az OBT által, az alternatív szolgálatról rendezett, nemzetközi tanácskozás kapcsán írt levele23. Völgyes Sándor a tanácskozásról azt írja, hogy:„E témával kapcsolatos eszmecserét úgy látom, és látjuk mi Jehova Tanúi, nem tudnánk előbbre vinni álláspontunk változtathatat- lansága miatt, ezért nem kívánok részt venni a tanácskozáson.” Másik helyen így fogalmaz: „Álláspontunk szerint Jehova Tanúi nem teljesítenek katonai szolgálatot, fegyvernélküli 79
