Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Csapody Tamás: A szelídek ereje {A Jehova Tanúi Gyülekezet és a katonai szolgálatmegtagadás)
katonai szolgálatot, vagy a helyett (a helyett aláhúzva a levélben — kiemelés tőlem) bármilyen más munkát, legyen az bár polgári munkakörben végzett munka is. Ez az álláspontunk a szigorú semlegességből adódik. Álláspontunk az egész világon egységes.” A patthelyzet feloldása — külföldön A katonai szolgálatmegtagadás irodalmában legtöbbet idézett munka, az 1983-ban készült ENSZ-jelentés24 hét országban tesz említést Jehova tanúi katonai szolgálatmegtagadókról (Argentína, Ciprus, Görögország, Lengyelország, Magyarország, NDK, Szingapúr). Ezen országok mindegyike közös abban, hogy egyikben sincs — ill. a jelentés készítésének az idején nem volt — lehetőség polgári szolgálat teljesítésére. így a Tanúk hiába kérvényezték a katonai szolgálat teljesítése alóli mentesítésüket (pl. Argentína), hiába szerettek volna emigrálni (pl. NDK), és hiába teljesítettek volna nem fegyveres katonai szolgálatot (pl. Magyarország) minden esetben börtönbe kerültek. A legfrissebb katonai szolgálatmegtagadással foglalkozó Amnesty International jelentés25 Jehova-tanúkról mindössze öt helyen tesz említést (Argentína, Finnország, Görögország, Magyarország, Svédország). Külön figyelmet érdemel Finnország, Svédország és — a jelentésben ugyan nem szereplő, de e két országhoz hasonló megoldást alkalmazó — Ausztria példája. Ebben a három országban a Jehova-tanúk és a szolgálati kötelezettség — azaz az állammal való konfrontá- lódás — problémáját úgy oldották fel, hogy a Jehova-tanúkat mindennemű szolgálat alól (tehát nem csak a fegyveres, hanem a polgári alól is) mentesítették. A jelentés Finnország esetében külön hangsúlyozza, hogy azokat mentesitik „a nemzeti szolgálat minden formája alól”, „akik bizonyítani tudják, hogy a Jehova tanúi vallásfelekezet tagjai, és vallási meggyőződésük alapján tagadják meg a szolgálatot”26). Merre tovább? Nyilván nem véletlen, hogy szinte napra összeesik a polgári szolgálat bevezetésének és a „Jehova Tanúi Vallási Közösség” törvényes elismerésének az időpontja27. Az ÁEH és a Gyülekezet közötti tárgyalások sikeres befejezése mögött a katonai szolgálat problematikájának a megoldását lehetett sejteni. Annál meglepőbb volt, amikor augusztusban a bevonulások környékén kiderült: a Gyülekezet ebben a kérdésben nem egységes. A kettőszáz- valahány polgári szolgálatot választók között28, és a mindenféle szolgálatot elutasítók (ún. totál megtagadók) között is vannak Jehova-tanúk. Ebben az esetben pedig nem sokat változna a helyzet, évi kb. harminc-negyven Tanú bebörtönzésével lehetne számolni. A Honvédelmi Minisztérium felismerte a helyzet tarthatatlanságát és a keleti országokban teljesen ismeretlen és a nyugati világban sem elterjedt megoldással állt elő. A finn megoldáshoz hasonlóan a HM kész mentesíteni a Jehova-tanúkat mindennemű szolgálat alól, feltéve, ha igazolják hovatartozásukat. Pusztán a Jehova Tanúi Gyülekezet vezetőjének kell kiállítani egy papírt arról, hogy az illető nem blöfföl, hanem a bemerítkezéshez szükséges szigorú feltételeknek a megtagadó megfelelt, az illető Jehova tanúja. (Ezt a típusú megoldást javasolta korábban a Kelet-Nyugat Kör és a Magyar ENSZ Társaság Emberi Jogi Bizottsága is.) A Jehova Tanúi Gyülekezet vezetőinek egy része ennek a — semmi másra nem felhasználható — igazoló cédulának a kiállítására sem kapható, ami azt is jelentheti, hogy rájuk továbbra is az öt évig terjedő szabadságvesztés büntetés vár. A Jehova-tanúk, ill. a vének ragaszkodnak a mártíromsághoz? Belső hatalmi érdekviszonyok játékszere lett a katonai szolgálat kérdése? Az igazolás kiállítását is belügyekbe való beavatkozásnak, állammal kötött kompromisszumnak tartják? A helyi vezetők nem tájékoztatják korrekt módon az amerikai központot? Szemléletbeni változás történt volna az 80
