Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Csapody Tamás: A szelídek ereje {A Jehova Tanúi Gyülekezet és a katonai szolgálatmegtagadás)
rabtársak egész egyszerűen hülyének tartották őket, addig a nevelők rajtuk gyakorlatoztak. A nevelők, akikre egyenként 150-200 elítélt jut, szakítottak időt arra, hogy „hippizenek”, azaz tiltott tárgyak, így Biblia és vallásos irodalom után kutassanak a „szektatag” körletén. (Ha a kutatás sikerrel járt, akkor az elítéltre fogház fokozatban tíz, börtön fokozatban húsz nap magánzárka várt.) A külső és belső körülményektől függően, periodikusan változott a tiltott irodalom problémájának kezelése. Egy-egy keményebb periódusban előfordult, hogy a börtön-könyvtárból a vallásos tárgyú szépirodalmi műveket (pl. Kodolányi regényeit) kivonták a forgalomból. Azonkívüli mindennemű olyan jegyzet, feljegyzés, idézet kiírása tilos volt, ami összefüggésbe volt hozható a hittel. Természetesen a levelezésnek is mentesnek kellett lennie minden ilyen jellegű eszmecserétől, gondolattól. A hozzájuk való egyéni és intézményi viszonyulást azért is lehet joggal méltánytalannak nevezni, mivel Baracskának nagy szüksége volt rájuk. „Szökésbiztosak” voltak, vagyis az őrizhetetlen nagy mezőgazdasági területek megművelésénél, a „szabadmozgóval”, ellenőrzés és kíséret nélküli munkavégzésük nagyban megkönnyítette az intézet működését. A „jehovák”17 a kint megszokott vallási életet próbálták a börtön falai között is élni. Ugyanúgy próbáltak téríteni, Bibliát és vallási irodalmat olvasni, szervezeti kereteik között élni, mint a civil életben. A börtönnel, mint rezsimmel a legnagyobb békességben éltek együtt, kiszolgálták azt és azonosultak vele. Míg az elítéltek többsége színlelve, kényszerből, előnyökért alkalmazkodott a fennálló rendhez, addig ők tiszta szívvel, önzetlenül, a legtisztább lelkiismerettel tették ugyanezt. Szervilis magatartásukkal így váltak a baracskai rabtársadalom legjobban konformálódott rétegévé. A büntetőjogi reformmozgalmak eredményeképpen hazánkban is bevezetésre került a feltételes szabadságra bocsátás intézménye. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy minden elítélt részt vesz — büntetési idejének meghatározott kitöltése után — egy olyan tárgyaláson, ahol megvizsgálják, hogy felfüggeszthető-e a büntetésének hátralévő része. Ha a nevelő javaslatot tesz erre, és „alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető”, akkor a BV-bíró kimondja a felfüggesztést.18 (Ebben az esetben az elítélt szabadul és csak akkor kell letöltenie a felfüggesztett büntetést, ha meghatározott időn belül követ el ugyanolyan vagy hasonló bűncselekményt.) Míg a köztörvényes bűnözőknél ennek megítélése általános gyakorlat, addig ez a katonai szolgálatmegtagadók esetében nem volt elképzelhető. „A szektás (értendő ez alatt az összes katonai szolgálatmegtagadó — kiemelés tőlem) ugyanis — köztudott — az általa elkövetett bűntettet nem bánja meg, és kijelenti, hogy hasonló körülmények között, vagyis újabb behívás esetén hasonlóan cselekedne, azaz a katonai szolgálat teljesítését újra megtagadná.”19 Ha valaki mégis megbánná, akkor részére — a szabadulását követően — újra katonai behívót kézbesítenek, azaz a katonai szolgálatát teljes egészében le kell töltenie. A szolgálatmegtagadók büntetésük teljes letöltése után ugyanúgy kezelődtek, mint minden börtönviselt. Mint büntetett előéletűek, (tiszta) erkölcsi bizonyítványt tíz évig nem kaphattak. A szabadulás után öt évvel elvileg lett volna lehetőség a bírósági mentesítésre, de a Jehova-tanúk nem kérvényezték ezt. (A más vallásúak ilyen irányú kérelmét elutasították.) A katonai szolgálatmegtagadók külföldre nem utazhattak, felsőoktatási intézménybe nem járhattak, valamint számos — erkölcsi bizonyítvány felmutatását igénylő — munkakört nem tölthettek be. A bűnügyi nyilvántartás huszonöt évig tartotta őket számon. A magyar állam a katonai szolgálat megtagadását a büntetés kitöltésével és a hozzá fűződő joghátrányok érvényesítésével lezártnak tekintette. A volt katonai szolgálatmegtagadók részére a csehszlovák, a jugoszláv és a szovjet gyakorlattól eltérően, újabb sorkatonai vagy tartalékos behívót nem adtak ki. 78
