Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Csapody Tamás: A szelídek ereje {A Jehova Tanúi Gyülekezet és a katonai szolgálatmegtagadás)
és egymást szeretni. Munkájukat tisztességesen elvégzik, szerény körülmények között élnek, a „megtértet” ténylegesen befogadják s mindenben segítik. Családtisztelők, de a nagy család nem tartozik eszményeik közé. (Alkohol- és cigarettamentes életet élnek.) Egyrészt az állam legjobb polgárait tisztelheti bennük, mivel apolitikusak, a társadalmi porondon inaktívak, vallásszabadságukért nem küzdők. A velük gyakran megeső méltánytalanságokat nem hánytorgatják fel, becsületes adófizetők, minden létező szabályt következetesen betartanak, kivéve, ami ellenkezik hittételeikkel. Másrészt — épp ezekből eredően — könnyű őket „államellenesnek” minősíteni, hiszen politikailag nem aktivizálhatók semmilyen aktuális eszme, rendszer irányába, nem zárkóztathatok föl az arctalan tömeg mögé. Politikai közömbösségük, eskütevésre és katonai szolgálatra vonatkozó tilalmuk, az ünnepek (legyen az állami, világi vagy egyházi) semmibevétele miatt mindig az üldözöttek között szerepeltek itthon és külföldön egyaránt. (A leghűségesebb és egyben leginkább behódolásra képtelen „szekták” egyike.) Magyarországon 1929-ben az állam már egy, az el nem ismert vallásfelekezetek ellenőrzéséről szóló BM-rendelet tanúsága szerint a „Jehova Tanúi szekta felügyeletéről” külön is gondoskodott3. 1939-ben „társadalomra veszélyes antimilitarista szektának” nyilvánították és betiltották. A második világháború idején a hadbíróságok függelemsértésként bírálták el a tagok katonai szolgálatmegtagadását. 1946-ban hatálytalanították a ’39-es betiltó rendeletet, az ötvenes évek elejétől kezdve azonban a Jehova Tanúi újból „illegalitásba kényszerültek.” Egy 1953-as adat szerint egy, a debreceni hadbíróság által elítélt Jehova-tanú, honvédelem elleni izgatás büntette miatt 10 évi börtönbüntetést kapott és 5 évre eltiltották a közügyektől, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélték4. (Az összeíró igazolványt nem volt hajlandó átvenni.) A ’80-as évek elején nem volt tiltott dolog Magyarországon a Jehova Tanúi Gyülekezetbe tartozni. Jól jellemzi azonban a róluk alkotott hivatalos képet egy 1983-ban napvilágot látott írás5, amely „kifejezetten államellenes”-nek nevezi őket, akiknek a tanításában „demagóg antikapitalizmus és szocialista frázis egyaránt megtalálható”, továbbá akiket „ellenfeleink az ideológiai fellazítás eszközeként használnak fel”. Csak az jöjjön katonának, aki ilyent szeret >yA fegyveres katonai szolgálatot vallási okból megtagadó hadkötelesek behívásával kapcsolatban a HM—BM együttes Utasítása rendelkezik”6. Az állam évtizedeken keresztül (katonai) bírói útra terelte a Jehova Tanúi, a nazarénusok, adventisták és a katolikus bázisközösségek katonasággal összefüggő problémáit. A kérdés katonai ügyészségi és börtönproblémaként jelentkezett. Új problémakezelési modell bevezetésére került sor a Helsinki záróokmány aláirását követően. 1976-ban lehetővé vált „fegyverviselés, fegyveres kiképzés és katonai eskü nélküli katonai szolgálat” az ún. nem fegyveres katonai szolgálat teljesítése a „kis vallási csoportok (szekták) tagjai részére”7. Ami tehát az NDK-ban 1964 óta, Lengyelországban 1969 óta létezett, az Magyarországon 1977-től lett lehetséges. E rendelettel lehetővé vált, hogy a Jehova tanúi, a nazarénusok és a reformadventisták ezt a katonai szolgálati módot válasszák, azaz katonaként, építő (vasútépítő) alakulatban szolgáljanak. A keletnémet és lengyel gyakorlattal ellentétben, nálunk rajtuk kívül egyik vallási felekezet, ill. történelmi egyház sem élhetett ezzel a választási lehetőséggel, ami sértette az állampolgári jogegyenlőség alkotmányos szabályát. A kérdés felemás szabályozása nem hozta — nem hozhatta — meg a várt megoldást. A Jehova tanúi és a reformadventisták számára elfogadhatatlannak bizonyult a nem fegyveres katonai szolgálat. Az az évi néhány Jehova tanú, aki ezt a szolgálatot mégis vállalta, az gyakran „bemerítkezés” előtt állt még, tehát „hivatalosan” még nem volt 75
