Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Csapody Tamás: A szelídek ereje {A Jehova Tanúi Gyülekezet és a katonai szolgálatmegtagadás)
Csapody Tamás A szelídek ereje* (A Jehova Tanúi Gyülekezet és a katonai szolgálatmegtagadás) „Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.” A. -A közvélemény a szolgálatmegtagadók pontos létszámáról az 1988. április 22-ei sajtótájékoztatón, a kormány szóvivőjétől hallott először. A probléma gyökerei azonban sokkal messzebbre nyúlnak. A Jehova Tanúi Gyülekezet, a Krisztusban Hívő Nazarénu- sok Gyülekezete és a Hetednapos Adventista Egyházból kivált Reformadventista Gyülekezet mindegyike fennállása óta elítéli a fegyverforgatást és a katonai eskütételt. E három egyházi csoport tagjai a század eleje óta — a mindenkori társadalmi-politikai közegtől függetlenül — tucatjával vállalták a különböző súlyú büntetéseket. (A katolikus bázisközösség tagjai 1976-tól szórványosan, 1979-től gyakrabban léptek a katonai szolgálatmegtagadók sorába.) A hatalom szűk körét nem számítva, ezen egyházak évtizedeken át folytatott hősies, következetes katonaság megtagadás praxisáról hosszú időn keresztül senki sem vett tudomást. Ennek oka egyrészt az, hogy ezek a gyülekezetek nem keresték a nyilvánosságot, sőt egyenesen elzárkóztak mindennemű „közhírré tételtől”. Belső, zárt vallási életükből, hitvallásukból, teológiájukból, Biblia-értelmezésükből szervesen következik ez a magatartás. A katonai szolgálatmegtagadásért járó börtönbüntetés számukra vallási életük, evilági létük velejárója, szerves tartozéka, amelyből apák és fiúk egyaránt részesednek. Tettük ugyan elismerést, megbecsülést vált ki közösségeikből, komoly tanúságtételnek számít, de nem egyedi és nem heroikus cselekedet. Egyfajta szocializációs termék, az Istenhez való hűség gyümölcse. Ismeretlenségük azonban nemcsak ezen belső okokra vezethető vissza, hanem a külső, történelmi okok is közrejátszottak ebben. A „szentistváni” eszmekörben a Nagy-Ma- gyarországban gondolkodó, Trianon traumájában élő, a horthyzmus monopolizált államvallásától Prohászka harcos katolicizmusában létező ország nemcsak a katolicizmustól, a hazafiságtól, a nemzettől idegen fegyver nem fogásról nem vett tudomást, de magukról az ilyen nézeteket valló gyülekezetekről sem. A második világháború, majd az azt követő népi demokrácia vajúdó megszületésének történelmi időszaka szintén nem kedvezett a pacifista, érdekképviselet nélkül létező gyülekezeti nézetek felszínre kerülésének. A Rákosi-korszak harmadik világháborúra való készülődése, totalitárius gondolkodásmódja, intoleráns problémakezelése, a materialista ideológia hegemóniája nemcsak az „államellenes” gyülekezeteket, de a történelmi egyházakat sem kímélte. Az 1956-tól a Helsinki Egyezmény aláírásáig (1975) tartó időszak a katonai szolgálatmegtagadás megítélésében nem hozott lényeges változást. * A tanulmány az MTA—Soros Alapítvány támogatásával készült. 73
