Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1. szám - Gion Nándor: Börtönről álmodom mostanában (regényrészlet)

Talán nem is látja hogy a Sarkcsillag merre bolyong a Tejúton.

A Nagy Medve a semmibe mutat

orra régen elgörbült

a Földet szagolja

nyilván szimatot fogott

keresi Keletet Nyugatot,

ha egyszer megtalálja

vajon mitől fél.

Szemei sokfelé szállnak sohasem fogja megtudni, hogy merre van Dél.

— Nem rossz — mondta Dániel elgondolkozva. — De túlságosan elvont. Majd csiszolunk még rajta imitt-amott.

— Alkalomadtán? — kérdeztem.

— Alkalomadtán — mondta Dániel. — Majd ha több időnk lesz. Most be kell magolnunk a verseimet.

— A te verseiden nem kell csiszolni? — kérdeztem.

— Nem — mondta Dániel.

— Szeretném hallani őket.

— Hallhatod őket minden este, itt fogjuk a próbákat megtartani. Hallgathatod a verseimet te is meg a borjaid is.

— Olvass fel egyet — követelőztem most én.

— Szívesen — mondta Dániel, és elővette a vaskos füzetet.

— Tessék. Itt van például ez, amelynek az a címe, hogy „Disznók a börtönben”.

Fehér gombolyagok gurulnak Visítanak a padlón Szalmában összeborultak Benyálazzák a tarlót.

Farukat tűvel szúrják Ettől dagad a hátuk A betont hiába túrják Rövid marad a lábuk.

Úgyis vérüket ontják Moslékot kaptak érte Életük rövid útján Röfögni megérte.

— Szerinted ez jó vers? — kérdeztem elképedve.

— Börtönirodalmunk egyelőre ennyire képes — magyarázta Dániel. — Lehet, hogy még nem szárnyalunk hódító magasságokban, de a tartalmi lényeget már megragadtuk. A felolvasott versen kívül vannak itt még ilyenek, hogy: „Szarvas7