Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 2. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (IX. rész. esszéregény) (Ford.: Szenyán Erzsébet)

delphia — Los Angeles — Boston — New York — Jeddah — Kigali — Entebbe — Soroti — Kampala — Brüsszel — Varsó

Brüsszel környéki konfliktusok: francia nyelvű tehetős belgák a városkörnyéki, flamand parasztok által lakott kis falvakba költöznek. Ez feszültségeket teremt. De, mint mondják, háború azért nem lesz belőle.

Vasárnap reggel, kisváros, mindenütt ablakot mosnak az asszonyok

Aalst — nagy írójuknak, Boomnak a szülővárosa. Boom szobafestő volt, majd újságíró lett. A „De Morgen”-be írt tárcákat. Az itteniek nagyon kritikusak. A kriticizmus mint alapállás és gondolkodásmód — ez különbözteti meg legjobban a Nyugatot a Kelettől.

A szocialista párt épülete Gentben. Az apartheid elleni küzdelem napja. Két néger (Mwenzo-Africa csoport) dobol, a belga szocialisták hallgatják, szendvicset majszolnak.

Hans Memling (1435—1494) 1480-ban festette meg Sibylle Sambethy portréját. KLM 641 Brüsszel — New York

We will be very happy to ansver any question you may have

Manhattan, kőtömeg, olyan, mint egy hegylánc

St. Moritz Hotel

nyugodtan vár mindenki a sorára

ha valaki türelmetlenkedik, azt jelenti, hogy alsóbb osztálybeli az alsóbb osztálynak tulajdonítják az összes gyarlóságot — a dohányzást, a kövérséget, a kábítószerezést, a földre köpdösést.

Allen Ginsberg szerzői estje a Penn Univ. rendezésében. A terem megtelt. A téma: narkotikumok, buddhizmus, Kerouac. A fiatalok 1968-at történelemként, 1956-ot történelem előtti időként érzékelik.

A Penn. Univ. felé tartva a 21-es buszon egyetlen ülőhelyet találok egy öreg néger mellett. Leülök, utazunk egymáshoz préselődve, szinte egymáshoz simulva. De a vasútállomás melletti megállóban majdnem mindenki leszáll, és üres lesz a busz. Most az volna a legegyszerűbb, ha otthagynám a négert, és átülnék egy másik helyre, ám hirtelen felmerül a kérdés: átülni máshova? Aha, szóval undorodsz a feketéktől? A fekete büdös neked! És a néger? Ő sem mozdul, ül hozzám tapadva, s bizonyára ezt gondolja: — ha átülök, azt mondják, nézd csak a fekete rasszistát, menekül a fehértől, gyűlöli a fehéreket! Ebben a helyzetben a teljesen üres autóbuszban utazunk tovább, a néger és én, egymáshoz tapadva, egymáshoz simulva, szinte összenőve, groteszk, abszurd módon.

A Penn Station éjjel. Mennyi őrült, mennyi kábítószeres, mennyi szegény! Mellettük pedig tehetős, ápolt, fegyelmezett emberek, szorgalmas hivatalnokok, élelmes kereskedők tömege. Elragadó az a határ, mely elválasztja a két csoportot, elragadó e határ átlépése.

42