Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - Lengyel András: Buday György halálára
Lengyel András Buday György halálára i JL JL halál valamennyiőnk közös sorsa, előbb-utóbb mindannyiunkat utolér. Evilági létünknek e kényszerű zárása mégis, mégegyszer, különbséget tesz közöttünk. Van, aki — beletartozván egy nagy kulturális gépezet működtetőinek és fémjelzőinek napi körébe — a megnyilvánuló figyelem jelei között távozhat. Neki, tudjuk, nagy temetés s futószalagon gyártott, egymást túllicitáló nekrológok sora jár ki. Az utókor szerepét próbálgató ittmaradók persze ilyenkor is csak egy formalizált, a kultúra szokásrendjébe régen beépült rituálét játszanak el, s ez többnyire elnyomja az eleven emberi megrendülést. De van olyan is, akit sorsa ennyire már nem érdemesít. Bár jelentős teljesítmény áll mögötte, s nevét valaha sokszor és sokfelé röpítette el a sajtó, most, halálakor személye már alig vált ki érdeklődést. Hogy meghalt, hogy ő is elment a minden élők útján, a sajtónak immár nem „hírértékű”. Zrínyi Miklós Balassi Bálint 71
