Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - Csapody Tamás: A hatalom és a klérus
Tehát 1986 júniusa után, szeptember végére érezte ismét úgy a katolikus hierarchia, hogy nem halogathatja tovább: kiadja a nyilatkozatot a katonai szolgálatmegtagadók elítélésére. A nyilatkozat saját maga utal arra, hogy itthon és külföldön, nyilvánosan is, azzal vádolják a hierarchiát, hogy nem törődik a lelkiismereti okokból katonai szolgálatukat megtagadókkal, hogy nem a II. Vatikáni Zsinat szerint cselekszik és, hogy a vádakban politikai megfontolások is szerepet játszanak. Mivel a nyilatkozat és a hazai sajtó nem ír többet erről, ismét több kérdés marad — egyenlőre — megválaszolatlanul. Vagyis: kinek a részéről érik vádak? Teológusok, papok, politikusok, laikusok, esetleg szolgálatmegtagadók részéről? A Vatikán vagy a magyar állam (vagy mindkettő) részéről? Milyen vádakra gondol? Egyházpolitikai, kül- vagy belpolitikai, állampolitikai, egyéb politikai megfontolásokra gondol? Egyáltalán: kiknek lett fontos ennek a kérdésnek a tisztázása, illetőleg ki tette a politika tárgyává ezt a kérdést? Továbbá, miért szükséges politikai vádaskodásokra válaszolnia egy püspöki karnak? A homályos vádak és megfontolások arra engednek következtemi, hogy a háttérben sokkal több van mint ami látszik, hogy külső és belső nyomásra született a nyilatkozat, s mindehhez a nagypolitikának (Vatikán—magyar állam) is jelentős köze van. Mindenesetre az őszi konferencia egyelőre hallgat az állásfoglalásról. Nemcsak a szöveg nyilvánosságra hozatalával vár még, hanem még a 12-én, a konferenciára kiadott tájékoztatóban sem közli azt, hogy egyáltalán foglalkozott a témával. Megítélésem szerint a kivárás okai az egy hét múlva kezdődő nemzetközi keresztény—marxista párbeszéd, az ezzel egyidőben zajló, Paskai római béke-zarándokútja és a 2-ei Assisi imanap. Aki időt nyer, életet nyer? A Nyilatkozatot elsőként a belső terjesztésű, félhivatalos egyházi lap, a Magyar Kurír közli október 20-án (hétfőn) megjelenő számában. Az Új Ember az információkat — mint az például Lékai halálhírének esetében is történt — 10-14 nap késéssel szokta közölni, így előreláthatóan az Assisi imanap után, október végén, november elején lehetett számítani arra, hogy a Nyilatkozat helyet kap az Új Emberben, és napokra rá esetleg közöl belőle valamit a világi sajtó is. Az Új Ember-beli megjelenés menetrendszerű is volt, november 2-án közölte a Nyilatkozatot. A számításokba azonban hiba csúszott, a napilapok ugyanis már október 23-án (!) hírt adtak az állásfoglalásról. Történt ugyanis, hogy a Daily News munkatársa a kormányszóvivő sajtóértekezletén föltette a kérdést: „Ismeretes-e a kormány előtt, hogy az MKPK nyilatkozatot tett közzé a katonai szolgálatról?” Bányász Rezső, igennel válaszolt, és kifejtette a kormány ezzel kapcsolatos véleményét. Előzetes számítások ide vagy oda, a másnapi napilapok ismertetést adtak a kormányszóvivői sajtótájékoztatóról, és ezzel egyidejűleg az MTI kénytelen-kelletlen közzéteszi a nyilatkozatot is. Ilyenformán a nyilatkozat nem okozott zavart a keresztény—marxista dialógusban, a római zarándokúton, viszont — a váratlan kérdés nyomán, a vártnál korábban, Assisi előtt került reflektorfénybe. (Arra a kérdésre, hogy miért október 17-ei dátummal, Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter születésnapján adták ki a nyilatkozatot? — nem tudok pontos választ adni. Ezzel kapcsolatban a nyilvánosságot kapott eseményekre tudok csak támaszkodni.65 Ezek alapján úgy gondolom, hogy 12-én még nem kívánták közzétenni a nyilatkozatot, s a Bulányihoz hasonló helyzetben lévő Schillebeeckx elmarasztalása és Miklós Imre jelenléte bátorítólag hathatott Paskaira. Ő pedig bizva a hosszú átfutásban, 17-én kiadta a kezéből a dokumentumot. Némileg ellentmond ennek a logikának, hogy azért a Kurírban — nyilván Paskai tudtával — mégiscsak lejött 20-án a Nyilatkozat, és hogyha még egy hetet vár, akkor egész biztosan csak Assisi után „tudódik ki” a dolog. Lehet, hogy a katolikus szolgálatmegtagadók perei gyorsították fel az eseményeket.) A hazai sajtó visszafogottan kezeli a Nyilatkozatot. (A Népszava és a Népszabadság is egy-egy írást szentel az ügynek.) Ez alól a Magyar Nemzet és a Katolikus Szó jelent kivételt. Soltész István és Bakonyi József koncepciózusán, összefüggéseiben adja közre az 34
