Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - Csapody Tamás: A hatalom és a klérus
állam szájíze szerint megfogalmazott hivatalos verziót: a haza fegyveres védelme minden hívő (kispap) a II. Vatikáni Zsinattól megáldott szent kötelessége is. Soltészon keresztül fontos dolgok kerülnek kimondásra. Kiderül mindenekelőtt az, hogy a Nyilatkozat az állam számára szerves folytatását jelenti az eddigi állam—egyház és jó kapcsolatának, hogy ezzel csak javult a kettőjük közötti viszony. Röviden: örülni kell ennek az állásfoglalásnak. Talán ennél is fontosabb, hogy újabb részleteket tudunk meg a kiadás okairól: a katonai szolgálatmegtagadás ügyében próbálják „itthon és főként külföldön”, „propagandisztikus eszközökkel” szembeállítani az egyházat és az államot. Tehát az egyház és az állam között a katonai szolgálat téma volt, méghozzá a jó viszonyt zavaró, az eredményeket hozó konszenzust veszélyeztető, számottevő téma. Megerősíti továbbá azt, hogy a Püspöki Kar a ránehezedő nyomás tovább el nem viselhető feszültségei miatt politikai (és nem teológiai!) megfontolások alapján cselekedett. A szembeállitási kísérlet végül is nem vezetett eredményre, mert a veszélyt a Püspöki Kar még időben elhárította: az állammal való jó viszony fenntartását választotta, egyértelműen válaszolva így a zsinati talajon álló más megközelítést igénylő hazai és külföldi véleményekre, „bírálatokra” és „vádakra”. Az év hátralevő részében Paskai még megnyitja az Opus Pacis—OBT ülését, és ezzel egyidőben — a Nyilatkozat tényleges kiadása után másfél hónappal (december közepén) —, párhuzamosan kerül sor a két egyházpolitikai eseményre: Miklós Imre magyar küldöttség élén Vatikánban tárgyal, illetve az MKPK — a katonai szolgálat témájának említése nélkül — Paskai elnökletével megtartja a téli ülését. A Béke Világnapján, (január 1.) kerül kiadásra Paskai püspökkari ideiglenes elnökségének második — és egyben utolsó — püspökkari nyilatkozatára (műfaja: üzeflct). A szokatlan szellemű „üzenet”, a ’45 utáni katolikus egyház életében először emel szót a romániai magyar kisebbség emberi jogaiért. A Béke Világnapján kifelé szolidáris Püspöki Kar, lekiismeret- és vallásszabadság emberi jogát firtatja idegenben. Ez akkor is fontos és szükséges, szép és nemes, ha ez idő tájt már ez államilag engedélyezett, sőt kívánatos .. . Februárban a pápa kétszer is fogad vendéget Magyarországról: előbb Paskai, majd két hétre rá Lázár György miniszterelnök keresi fel. Visszatekintve, ezekről a tanácskozásokról elmondható, hogy ezeken tették az i-re a pontot, állapodtak meg Lékai utódjának személyéről. A Püspöki Kar Paskai vezetése alatt nem tett semmi olyat, ami megzavarta volna az állam-egyház „jó kapcsolatát”, illetőleg megtett minden olyan lépést, ami elősegítette a „jó kapcsolat” konzerválását, elmélyülését. A pápa és a magyar miniszterelnök áttekintette a magyar állam és egyház kapcsolatát, a közös erőfeszitések lehetőségét, egyetértettek abban, hogy ez a kapcsolat jó, kiegyensúlyozott, rendezett, s hogy a jövőt is ennek alapján kívánják berendezni. Magyarul: a Vatikán és a magyar állam meg tudott állapodni az utódlás (és egyéb kinevezések) kérdésében. A kompromisszum eredménye, a közös nevező: Paskai László személye. Ez egyben azt is jelenti, hogy Paskai, Vatikán tudtával és utólagos neheztelésének kimutatása nélkül, azaz jóváhagyásával adta ki a Nyilatkozatot. A sikerre vezető tárgyalások egyik alapját, a jó viszony fenntartásának egyik garanciáját a Nyilatkozat kiadása adta. A Lékai által előkészített, a Vatikán által jóváhagyott, Paskai által kivitelezett, állam által forszírozott Nyilatkozat volt az (egyik) ára annak, hogy a magyar r. k. egyház vezető pozíciói Rómának is — viszonylag elfogadható személyek által — legyenek betöltve. A katonai szolgálatmegtagadók szenvedéseinek fokozása volt az az ár, amit a magyar katolikus egyház, a Kúria a kinevezésekért fizetett. A börtönben lévők segítették akaratlanul kormányosokhoz a magyar egyházat. A leginkább alul lévők segítettek a leginkább felül levőknek. A katonai szolgálatmegtagadók szenvedései hoztak ily módon furcsa, groteszk, (kelet-európai) gyümölcsöt. A magyar hierarchia Rómával egyetemben nem tartotta magára nézve kötelezőnek a II. Vatikáni Zsinat állásfoglalását, Vatikán és a magyar hierarchia áruba bocsátotta, cserbenhagyta, kellő fizetségért eladta, az állam kezére adta a katonai szolgálatot megtagadó híveit. Az adásvétel egyenlege: a börtönökbe — egyházi jóváhagyással — katonai szolgálatmegtagadók, a főpásztori bársonyszékekbe — állami jóváhagyással — főpapok kerültek. 35
