Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - Erdélyi cigány epikus énekek (Mujkálo Zlotári; Dermenka) - Bari Károly gyűjtései és fordításai
messzi nagy utakat magam elé veszem! Készíts nekem árut, házkörüli eszközt, házkörüli eszközt asszonyi munkához! Azzal járkálgatok, fennen kiáltozok, Borkilához jutok, Borkílához jutok. Ne félj, visszahozom, ne félj visszahozom! Máris nekifogok, máris nekifogok, szénvonót csinálok, gerebent faragok! Vidd el, mamó, áruld, eredj, házalgassál, menj el Borkilához, menj el Borkilához! Kérdezd tőle szépen, kérdezd tőle szépen, visszajön-e hozzánk, visszajön-e hozzánk? Sírnak a gyermekek, simák a gyermekek, anyjuk után sírnak, anyjuk után sírnak. Fiam, jó Zlotári, kérésed megteszem, messzi nagy utakat magam elé veszem, Budapestre megyek, Budapestre megyek! Ott a te Borkilád korbácsos rablónál, aranyban, bársonyban dölyfösködö úrnál! Öreg cigányasszony fölszedelőzködött, rózsás kendőjéből útibatyut kötött, messzeségbe indult, messzeségbe indult. Maga mögött hagyott napsugár as fákat, csillaggal foltozott sötét éjszakákat, bejárt sok-sok tájat, bejárt sok-sok tájat. Öreg cigányasszony addig házalgatott, falvakról-falvakra addig járkálgatott, fővárosba jutott, nagyúrnak házához, ahol élt Borkila, ahol élt Borkila. Kapu előtt megállt, jó nagyot kurjantott: Szénvonót árulok, gerebent árulok! Öregasszony hangját mikor meghallotta, díszes ablakából kihajolt Borkila, anyósára ismert, Zlotári anyjára, lekiáltott néki, lekiáltott néki. Vénséges anyósom, borítson be a gyász, amiért eljöttél, amiért háborgatsz! De ha már háborgatsz, meg is látogathatsz, gyere föl szobámba, gyere föl szobámba! Borkílát a nagyúr feleségül vette, palotaházának úrnőjévé tette. Öreg cigányasszony szépen köszöntötte: Légy szerencsés, lányom, légy szerencsés, lányom! Te is légy szerencsés, vénséges anyósom! Beszélj, mi hír otthon, beszélj, mi hír otthon, gyermekeimről szólj, gyermekeimről szólj! Jaj, mit mondjak, lányom, jaj, mit mondjak, lányom? Sírnak a gyermekek, folydogál a könnyük, 9
