Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Szávai Géza: Aréna III. Csobbanás
Szávai Géza Aréna (III.) Csobbanás .jf • Annyi minden (hogy egyebet ne mondjak: kulturális, tudományos, irodalmi hatás) érheti az ember — amúgy — egyetlen fejét, hogy elvesztheti. Kapkodhatja. Lekaphatja, mint egy kalapot, sisakot. De akkor se veszítse el! Egyetlen fejünket vállalni kell: ha lehet a két vállunk között. 2. Tizennyolc-tizenkilenc éves koromban azt mondták a barátaim — is! —, hogy elveszthetem a fejemet, benne/vele a józan eszemet. Mert írtam egy novellát, s mivel olykor szerencsém is volt, hát közzétették. Tartalmára már nem emlékszem, csupán arra, hogy barátaim is felismerhetően szerepeltek benne, no meg a vitánk egy mondatról, mely így hangzik: „Csobbant koponyájában a sötétség.” Mármint novellám túlérzékeny hősének, aki egész eddig a mondatig vonul vissza barátai köréből. Én is visszavonultam e mondattal, azóta is gyanús porszemként hányódott-hánykolódott a fejemben; olykor már magam is hajlottam arra, hogy azzal gyanúsítsam, el akarta veszejteni a fejemet, arénaképtelenné akart tenni. Hogy is voltam képes ilyen mondatot leírni?! A Lityeraturnaja Gazeta 1988. február 17-ei számában egy rajzra bukkantam. (Jurij Treíbov készítette.) Egy férfi néz rám, aki ugyan nem veszítette el teljesen a fejét, csupán a tetejét; s így aztán látható, amint: Csobban koponyájában a sötétség! 73
