Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Szilágyi Károly: Jugoszláviai alternatív mozgalmak
nanciát és kizárólagosságot. A JÖDP ápolni és fejleszteni kívánja az egyenrangú, testvéri viszonyokat, a sokoldalú együttműködést és kölcsönös tiszteletet, a türelmességet, Jugoszlávia minden nemzetének és nemzeti kisebbségének nemzeti önmegvalósítását.” A Demokrata Megújhodási Mozgalom szerint szavatolni kell: — minden polgár egyenrangúságát, nemzeti, vallási és faji megkülönböztetés nélkül; — minden nemzet és nemzeti kisebbség jogát a saját nyelvére, írására, kultúrájára, hagyományaira, szokásaira.” Horvát Parasztpárt: „ . . . a magunkéinak vallunk minden . . . dokumentumot, amely az ember, a népek, a nemzeti kisebbségek, az etnikai csoportok, mindenféle szociális közösség jogaiért. . . száll síkra.” Szocialista Szövetség — A Horvátországi Szocialisták Szövetsége: „A Horvát Szocialista Köztársaság továbbra is — a horvát nép hazája, a szerb nép hazája, valamint a területén élő olasz, magyar, cseh, szlovák, ukrán, ruszin, roma és egyéb nemzetiség hazája lesz; — olyan közösség, amely szavatolja minden polgár egyenjogúságát, a szabad nemzeti önkifejeződést, a nemzeti kultúra fejlődését, a nemzeti hagyományok és szokások ápolását, valamint a szabad nyelv- és írásmódhasználatot.” Globálisan nézve tehát bizakodással tekinthetünk a jövőbe — bármelyik ellenzéki vagy szocialista párt nyeri is meg a választásokat és kerül hatalomra, alapjában véve megfelelő kisebbségi jogokat szavatol nekünk is. Még az egyik legszélsőségesebb párt, a Szerb Megújhodási Mozgalom feje, Vük Draskovic is kijelenti, hogy „a nemzeti kisebbségek garanciát kapnak mindazokra a jogokra, amelyek minden kisebbséget megilletnek Európa és a világ legdemokratikusabb országaiban, se többre, se kevesebbre azoknál.” Nos, a szerb megújhodás e zászlóhordozóinak egyéb elveiről most nem szólva, éppen ez a se több, se kevesebb aggaszt bennünket egy kicsit. Pártvezéreink műveltségét, elfogultságát23 és szavahihetőségét ismerve ugyanis attól tartunk, hogy egyrészt csak elmosódott fogalmaik vannak a kisebbségi jogokról Európa legdemokratikusabb országaiban,24 másrészt, mert valahogy nem igazán tudunk lelkesedni azért, hogy Vük Draskovicok adagolják nekünk azokat a jogokat, amelyek immár kétszáz éve érvényben levő nemzetközi okmányok értelmében természetszerűen megilletnek bennünket, s amelyeket Trianontól Koppenhágáig számtalanszor megerősített egy sor tekintélyes nemzetközi értekezlet. És mégcsak nem is vigasztalhatjuk magunkat, hogy ott holmi szélsőséges felfogással van dolgunk, nemigen bízhatunk benne, hogy mégsem Draskovicék nyerik meg a választásokat, ha egyszer itt is sor kerül majd rájuk: a nacionalizmus szelleme kiszabadult a palackból, maguk az uralmon levő szerb kommunisták szabadították ki, és most már akkor sem szoríthatnák vissza, ha történetesen akarnák. A Vajdaság területén élő nemzetiségek, azaz újabban kisebbségek, legalább négy (szlovén, horvát, albán és szerb) hirtelen nekivadult nacionalizmus acsarkodásának a levét isszák. A négyből az utóbbi kettőben közvetlenül „érdekelve vagyunk”, tudniillik amit a szerb politikai vezetés az albán nacionalizmus letörésére tesz, annak a szele az egységes Szerbia létrejötte óta rendre megcsap bennünket is (a politikai autonómia megszüntetése, iskolareform, a sajtó megrendszabályozása, erőszakos cirillizáció stb.) „Behozatali” politikusaink, akiknek nagy része sosem élt soknemzetiségű környezetben (vagy ha ott élt, nyilván idegesítette, hogy mi, vajdasági kisebbségiek valahogy mindig elég jól megvoltunk egymással is meg a „bennszülött” és a telepítés első hullámával érkezett többségiekkel is), porcelánboltba tévedt elefántot megszégyenítő körültekintéssel és diplomáciai érzékkel igyekeznek tűzön-vízen át véghezvinni mindazt, amit Belgrádban kiötlöttek épülésünkre az elvtársak. Ez volna az érem egyik, dúsan burjánzó nacionalizmussal díszített oldala. A másik oldal ornamentikája még szövevényesebb, ha lehet. Egy különös interregnumot lenne hivatott érzékeltetni: vörösből rózsaszínbe játszó mezőben egy kevés ittfelejtődött bolsevizmus és 51
