Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Nikolaj Terlecký: Terra Synthetica elbeszélés (Tóth László fordítása)
álma volt. Azt álmodta ugyanis, hogy ismét odament hozzá Dzsung Fu, a pekingi villamosvasút vonatvezetője, és közölte vele, hogy az újszülött Isten nincs megelégedve Terra Syntheticával. Castillo felriadt és elszörnyedve tudatosította, hogy ugyanezt akár a többi szenátor és minden valószínűség szerint a többi ember is álmodhatta. Vajon nem jut-e majd eszükbe, hogy a világot rosszul rendezték be? Nem akarják-e, hogy azt Isten irányítsa? Reggel késlekedés nélkül megkísérelte felhívni szenátortársait, hogy megérdeklődje tőlük, ők is ugyanezt álmodták-e. A szenátorok azonban nem álmodtak semmit, ami Castillót megnyugtatta. Egyedül csak neki volt ez az álma, s amit csak egyetlen ember álmodik, annak nem kell igaznak lennie. Castillo jó étvággyal megreggelizett, jókedvűen vetette bele magát a világtörténelembe, jó étvággyal megebédelt és jókedvűen kerekedett föl ebéd utáni sétájára a parkban. Az élet újból szép volt — és újból nem történt semmi a világon. A parkban Castillo Olaf Petersen nyugalmazott szenátorral találkozott, aki így szólt hozzá: — Azt hiszem, remek dolog, hogy Isten világra jött. Gondolja csak meg, Castillo. Már se országaink, se pénzünk, se szabad akaratunk a szerelemben, s kiiktattuk a jó küzdelmét is a rosszal. Mi a véleménye, nem unalmas egy kicsit így az élet 2089-ben? Zürich, 1986. február Tóth László fordítása Pozsony Arad 30
