Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Nikolaj Terlecký: Terra Synthetica elbeszélés (Tóth László fordítása)
— Az ázalékállatoknak nem hiányzik semmi — fejtegette tovább Castillo —, boldog és szent valamennyi, de nem érdekli őket semmi. Ám ha Isten eljött az emberek közé, az azt jelenti, hogy valami hiányzik nekik. — Amennyire én tudom, csupán humorérzékük nincs — jegyezte meg Ivan Markov. — Nem tudjuk, mi a szándéka Istennek, s nincs is értelme erről beszélnünk — mondta Castillo. — Isten megteremtette a férfit és a nőt, s ez azt jelenti, hogy az élőlények osztódással való szaporodása nem bizonyult túlságosan életrevaló ötletnek. Miért ne jöhetne hát Isten nő képében világra, amennyiben így látja szükségesnek?! A szenátorok ekkor azon kezdtek vitatkozni, miért volt szükséges, illetve szükségtelen, hogy Isten leánygyermekként jöjjön világra. Castillónak az jutott az eszébe, hogy Terra Synthetica bizonyos mértékig hasonlatos az életadó tengerekhez, melyekben az ázalékálla- tok éltek és szaporodtak. Az ázalékállatoknak ugyancsak megvolt mindenük, amire szükségük volt és boldogok, sőt, szentek voltak, mivelhogy bűnt gyakorlatilag képtelenek voltak elkövetni, és nem érdekelte őket semmi. Ez azonban Istennek feltehetően nem tetszett, ezért kiűzte az életadó tengerből az első ázalékállatot egy olyan világba, ahol dolgoznia, küzdenie, utódokat nemzenie és meghalnia kellett. Ami más volt, mint a kiűzetés az édenből, inkább az első ázalékállat magasabb rendű élőlénnyé történő előléptetésének nevezhető. — Hölgyeim és uraim — szólalt meg Bemard Schulz —, ideje végre, hogy megállapodjunk valamiben. Vegyük sorjában a dolgokat. Az egész világon mindenki azt álmodta, hogy odament hozzá Dzsung Fu és közölte vele, hogy december huszonnegyedikén a lánya világra hozza az Istent. Ilyen tömören és világosan egyedül csak az Isten beszélhetett. — Meg kellene magyaráznunk, miért álmodta mindenki azt, hogy Dzsung Fu odament hozzá — töprengett Soto Takeda. — Amennyiben bebizonyosodna, hogy az álmok is lehetnek ragályosak, úgy ez az álom nem jelentene semmit. — Orvosi szempontból az álmok nem lehetnek ragályosak — mondta Ivan Markov. — Az tagadhatatlan, hogy Isten jött ma világra, még ha véletlenül kislány képében is. Megvárjuk, míg felnő. Ám addig is, hölgyeim és uraim, mi vagyunk a kormány, s ideje megállapodnunk valamiben. Gondolkozzanak és válaszolják meg végső érvénnyel a kérdést: Ki az, aki ma este tíz óra harmincöt perckor a világra jött? A teremre csend ült, s mivel hallgatni bölcsebbnek látszott, mint megszólalni, eltartott egy ideig, míg a döntés megszületett. Végül Bemard Schulz megvonta a vállát és így szólt: — Nem tehetünk semmit, Isten jött ma világra. — Isten jött világra — így Annete Dupont. — Isten jött világra, még ha nem is értem, miért nő képében — mondta Abu Talib. — Isten jött világra — nyugtázta Ivan Markov is. — Ami azonban nem jelenti azt, hogy el is fogadjuk őt Istennek, miután felnő. Ugyan mi újat adhatna nekünk? Csupán a káoszt hozhatja a mi értelmesen felépített világunkba. Lehet Isten nő? Ezt a kérdést nemcsak a szenátorok tették fel maguknak. Nem volt ember a világon, aki ne kérdezte volna ugyanezt. Ha elismerték, hogy Istennek szabad akarata van, azt is el kellett ismerniük, hogy a gyermek, akit Vu Vang világra hozott, nem más, mint Isten. S ha mindenki azt álmodta, hogy odament hozzá Dzsung Fu, ez azt jelenti, hogy ő nem csupán a pekingi villamosvasút vonatvezetője, hanem egyúttal Isten követe is. A kérdés, hogy változtatni akar-e Isten a világon, nem érdekelte túlságosan az embereket. Ez csupán a szenátorokat nyugtalanította, akik feltételezték magukról, hogy jobban ismerik az emberiséget, mint Isten. Hosszúra nyúlt vita után, mely valamikor éjfél tájban ért véget, a szenátorok abban a titkolt reményben váltak el egymástól, hogy talán mégiscsak sikerül Istent a birodalom odaadó polgárának felnevelniük. Úgy gondolták ugyanis, hogy Istent tizenkét apostol, azaz tizenkét szenátor veszi majd körül, akik ügyelni fognak arra, hogy döntéseikbe ne tudjon túlságosan beleszólni. Minden rendben lett volna tehát, de Castillónak az éjszaka folyamán újabb kellemetlen 29
