Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Nikolaj Terlecký: Terra Synthetica elbeszélés (Tóth László fordítása)

Mindannyian izgatottak voltak, ami érthető is, hiszen végre történt valami a világban, amiről beszélni lehetett. A parkban tett szokásos sétájukról meg is feledkeztek, vagy legalábbis egyikük sem említette. Mindegyiküket az a kérdés foglalkoztatta, hogy miért álmodtak valamennyien a kínai vonatvezetőről és a lányáról. Rejtély volt számukra az egész, márpedig 2089-ben az emberek nem kedvelték a rejtélyeket.

Amikor vacsorához készülődtek, Miguel Castillo titkára lépett oda hozzájuk és jelentette, hogy a pekingi desztilláció már magyarázatot adott arra, miként ismerhette Dzsung Fu a lánya nevét. A dolognak egyszerű oka volt: a vonatvezető azt álmodta, hogy megkereste őt a lánya és közölte vele, hogy Vu Vangnak hívják. S fordítva: Vu Vang is azt álmodta, hogy megkereste őt egy férfi, aki azt állította magáról, hogy ő Dzsung Fu, az apja, majd közölte vele, hogy december huszonnegyedikén világra hozza Istent.

— A helyzet egyre bonyolultabb — jelentette ki Annete Dupont.

— A helyzet egyre világosabb — jelentette ki Bemard Schulz. — Tudjuk már, honnan ismeri Dzsung Fu a lánya nevét.

— De nem tudjuk, miért álmodott mindenki Dzsung Fúrói — szólalt meg Kuan Tsu. — Holnap Pekingbe repülök.

— Már miért repülne Pekingbe?! — kérdezte Sara Kogan. — Hiszen itt van a telefon, a rádió, a televízió, s megbízható embereink vannak szerte a világon.

— Ezek a megbízható emberek meghamisítják a jelentéseket a történtekről és összevissza dadognak majd. Beszélnem kell azzal a vonat vezető vei.

De mégsem repült Pekingbe. December huszonegyedikén egymás után szólaltak meg a telefonok a kormány épületében és a desztillációk a világ minden tájáról jelentették, hogy az emberek Európában, Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában már mindenütt tudják, hogy december huszonnegyedikén Pekingben világra jön Isten. Mégiscsak ragályosak lennének az álmok?

— Kíváncsi vagyok, bele akar-e avatkozni Isten a dolgainkba — szólalt meg Soto Takeda, amikor legközelebb találkoztak az ebédnél.

— Kétezer évvel ezelőtt Jézus bele akart, ám keresztre feszítették, mielőtt sikerülhetett volna neki — mondta Ivan Markov. — Az emberek nem kívántak egy túlságosan aktív Istent maguknak.

— De nem kívántak egy absztrakt és passzív Istent sem — jelentette ki Schulz. — Egy absztrakt Isten ugyanis nem tud beleavatkozni a dolgaikba, nem tud büntetni és jutalmazni sem. Mindezt a tudomány is igazolta már. De ha Isten mégis bele akarna avatkozni a dolgainkba, testet kellene öltenie, s egy nő által világra jönnie ahhoz. Azt hiszem, nemegyszer világra jött már. Mindazonáltal az, hogy valaki világra jön, önmagában még nem jelent semmit. Embernek lenni nem olyan rendkívüli dolog.

— Hogy érti, hogy már nemegyszer világra jött? — kérdezte Annete Dupont.

— Jézustól származik, hogy már Ábrahám előtt is járt a földön.

— Jézus szava így hangzott: már Ábrahám előtt is voltam én — javította ki Bemard Shculzot Soto Takeda. — Jézus Istenként élt odafönt a mennyben.

— Jézus a mennyről nem tesz említést — szólalt meg Ivan Markov. — Mondhatta-e Jézus, hogy Isten már Ábrahám előtt is volt? Egy ilyen nyilvánvalóságot nem mondhatott. A hittudósok ezt a mondatot rosszul fordították le, ez teljesen világos. Jézus már Ábrahám előtt is járt a földön. A földön, s nem a mennyben. Hölgyeim és uraim, ugyan melyikünk kezeskedhetne azért, hogy Jézus csupán egyetlenegyszer jött a világra?

Nem akadt jelentkező. A szenátorok ekkor arról kezdtek beszélgetni, mit is kell majd tenniük, ha Isten a világra jön. Telefonok szóltak, titkárok jöttek és mentek, a televízióban pedig a legnépszerűbb színészek igyekeztek megnyugtatni az embereket afelöl, hogy nem történik semmi, hiszen Isten egy ideig gyermek lesz, így hát egy ideig nem kell történnie semminek.

— Történhet-e valami azon az éjszakán, amikor világra jön? — tette föl a kérdést Sara Kogan.

25