Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Nikolaj Terlecký: Terra Synthetica elbeszélés (Tóth László fordítása)

— Nem történik semmi — válaszolta Bemard Schulz. — Kétezer évvel ezelőtt sem történt semmi, kivéve a hajnalcsillagot. Mária közönséges bujdosóként érkezett meg Jézussal Egyiptom földjére. Az emberek csupán felnőtt korában ismerték fel, hogy Jézus nem más, mint Isten. — Szeretném tudni, miért éppen most kell egyáltalán világra jönnie? — kérdezte Sumitra Ellora. — Isten kaotikus állapotokat hagyott ránk a földön, s mi rendet teremtet­tünk rajta. Mit akar még? — Lehet, hogy valamit nem egészen jól csináltunk — töprengett Ivan Markov. — Mindent jól csináltunk — jelentette ki Schulz. — Miért ne jöhetne világra Isten olyan földön, amelyik már kezd tetszeni neki? — Istenként neveljük majd? — Terra Synthetica polgáraként fogjuk nevelni — közölte Schulz. — Ha asszony által jön világra, az emberek magukkal egyenrangúnak tekintik, s ez éppen kapóra jön majd nekünk. — Az emberek tudni fogják, hogy Isten — vélekedett Abu Talib. — Tudni fogják, de ugyanúgy el is utasíthatják, mint ahogy egyszer már elutasították — szólalt meg Ivan Markov. — Nem utasítják el — vitatkozott vele Sara Kogan. — Ezúttal nem. S természetesen meg akar majd változtatni nálunk valamit. — Az emberek nem kívánnak változtatni semmin — állította Soto Takeda. — Biztos Ön ebben? — kérdezte Schulz. — Megtanítottuk az embereket arra, hogy megvan mindenük, amit csak akarnak. Lehet, hogy most Istent akarják, s ezt nem áll módunkban megakadályozni. A józan ész szerint Isten nem jöhet világra a villamosvasút vonatvezetőjének a lánya által, ám az emberek hinni fognak abban, amit éjszaka álmodtak és az álmukat valóságnak tartják majd. — Ön nem hisz abban, hogy Istent Vu Vang hozza világra? — kérdezte Sara Kogan. — Nem az a lényeg, hogy én hiszek-e benne vagy sem — felelte Schulz. — Aza lényeg, hogy mit tartanak felőle az emberek. December huszonkettedikén a feszültség tovább fokozódott, mivel a szenátorok arra a meggyőződésre jutottak, hogy Isten egész biztosan beleavatkozik majd az emberek dolgai­ba. Az újságok már napi három kiadásban jelentek meg, a televízió folyamatosan közvetí­tett a szülészeten történtekről, a szerencsétlen Vu Vang hallgatott és nem válaszolt az újságírók tolakodó kérdéseire, az orvosok és a nővérek mind körülötte nyüzsögtek, s nagy volt a zűrzavar, amit a televíziósok élvezettel örökítettek meg. A szenátorok megfeledkez­tek a munkájukról, az evésről, s arról, hogy mindig méltóságteljesen illik viselkedniük, s másról sem beszéltek, csak arról, ami két nap múlva történik majd. — Sikerült beszélnie Dzsung Fuval? — kérdezte Schulz Kuan Tsut. — Ma reggel — hangzott a válasz. — Ő is csak annyit tud, mint mi, azaz semmit. — Nem tudunk Vu Vang gyermekétől valahogyan megszabadulni? — kockáztatta meg a kérdést Annete Dupont. — Nem tudunk — jelentette ki Castillo. — Abban az esetben tudnánk, ha nyomoréknak szülémé, ám ez nem valószínű. — Hölgyeim és uraim — szólalt meg Ivan Markov. — Istentől nem tudunk megszaba­dulni, ehhez nem fér kétség. Egy absztrakt Isten képtelen beleavatkozni az emberek dolgaiba, mivel egy másik dimenzióban létezik, az anyagon, téren is időn kívül. Ahhoz, hogy bármit is képes legyen megváltoztatni a földön, testet kell öltenie, s egy asszony által világra jönnie, akárcsak kétezer évvel ezelőtt. Bizonyosra vehető tehát, hogy egyes dolgo­kon változtatni szeretne, ám erre nem kerülhet sor. Elég fáradtságos és áldozatot kívánt meg részükről, míg a földet sikerült olyanná tennünk, amilyen ma: tökéletessé és megvál- toztathatatlanná. Nem marad hát számunkra más, mint kivárni, hogy az emberek miként fogadják őt. Nem szabad ugyanis elfeledkeznünk arról, hogy az isteneket emberek terem­tik, s ha netán Isten világra is jön valahol, még nem jelenti azt, hogy az emberek el is fogadják Istennek. Isten ugyanis világra jöhet, de nem áll módjában bebizonyítani, hogy 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom