Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Lipcsey Ildikó: Erdélyi olvasónapló (Virt László: Márton Áron, a lelkiismeret apostola)
Lipcsey Ildikó Erdélyi olvasónapló Virt László: Márton Áron, a lelkiismeret apostola JLVurópa peremén, Erdély keleti felén található a katolikus Csíkország. Bár három tájegységből, Csíkbői, Gyergyóból és Kászonból áll, „kormányzatilag” a zsögödi szoros, illetve Csíkszereda észak—dél irányban két részre osztotta: Alcsíkra — 1. Tusnád, Csíkverebes, Csíkszentsimon, Csíkkozmás, Csíkszentmárton, Csíkmenaság, Csíkszentimre, Csíkszentmihály, Csíkzsögöd — és Felcsíkra. Itt az Olt völgyében egymást követik a kis falvak: Csíksomlyó, az 1763-as Siculicidiumról nevét örökké emlékezetessé tevő Madéfal- va, Csíkrákos a 12. században épült templomával, Csíkmadaras, ahol Zsigmond korában vaskohók működtek és Csíkdánfalvával együtt a fekete kerámiáról híres, Csíkkarcfalva 15. századi erődtemplomával, végül Csíkszenttamás és Zent Domokos (1576), Sanctus Domi- nicus (1638) ahogyan a Székely Oklevéltárban feljegyezték, azaz Csz&saenrdomokos zárja a sort. A táj zord és fenséges, néha oltalmazza az embert, néha szeszélyesen meggyötri. Körös-körül növények és mohák színes szőnyege, meredek sziklafalak, mészkő és trachit, ég felé törő fenyvesek, mesék, legendák, s a múlt karnyújtásnyira. A falu határában, a Pásztorbükk tetőn tett ítéletet a nép 1599-ben Báthori Endrén. Tettével — írta Orbán Balázs — „a nevéhez tapadt zsarnokságot vélte büntetni és lesújtani, de midőn az önmagával meghasonlott nemzet a múlt méltánytalanságát megbosszúlandó, külellenséggel fogott kezet, akkor egyszersmind önszívének fordította fegyverét”. A falu közepén temették el 1944 októberében Tímár Sándort, Kosa Lászlót, Kurkó Józsefet, Szakács Antalt, Szakács Imrét, Zsók Lajost, Péter Albertet, Bíró Lajost, Kedves Ferencet, György Józsefnét, Bodor Sándornét, akiket a Maniu-gárdisták meggyilkoltak. Csíkszentdomokos, és ráadásul ugyanazon család szülötte az erdélyi magyarság két, emberileg a legtisztességesebb, politikailag a legkövetkezetesebb, mártírsorsú vezetője: a katolikus egyházfő, Márton Áron, és a Magyar Népi Szövetség elnöke, Kurkó Gyárfás. Voltak szövetségesek, kerültek egymással szembe, lettek ugyanazon koncepciós per vádlottai, mégis minden körülmények között mindketten alázattal, rendíthetetlenül szolgálták népüket. * * * Talán örökké rejtve marad: miért vált el útja a többi lelkipásztorétól — akárcsak Kurkóé a többi népi származású mozgalmi embertől —, hiszen élete egy darabig párhuzamos és hasonló hozzájuk: iskolák Csíksomlyón és Szeredén, katonaévek a fronton, hatalomváltás teológiai tanulmányok, s mint Majláth püspök egyik kedvenc tanítványa gyors emelkedés a káplánságból a kolozsvári egyetem lelkészévé — szokásos egyházi karrierként könyvelhető el. És akkor egyszerre csak ott van az Erdélyi Iskola alapítói között, s maga is iskolát teremt azzal, hogy kidolgozza népnevelési — nemzetnevelési programját. Eszményképe Széchenyi István, aki szerint a magyarság a világot, Európát egy művelt néppel hivatott gazdagítani. A „népért végzendő munka nem külön foglalkozási ág, hanem minden hivatással elválaszthatatlanul együttjáró kötelesség” — írta. Pontosabban: kötelessége a papnak, a tanítónak, s a többi értelmiséginek: orvosnak, mezőgazdásznak, művészembernek. Mélyen igazságtalannak tartja a művelődési lehetőség privilégiumát: népünk tömegé89
