Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Szakolczay Lajos: Határ Győző magnetofonkazetta-színháza
Határ Győző magnetofonkazetta-színháza A nyugati magyar irodalom jelentős része magánkiadásban jelenik meg, az írók-költők saját pénztárcájukra támaszkodnak. Az utóbbi pár évtized alatt lassan kialakultak a különféle háziműhelyek, melyeknek célja a könyvek előállításán kívül a művek népszerűsítése is valamilyen formában. Határ Győző nagyon sok könyve, kezdve az 1976-os Golghelóghitól az 1988-as keltezésű Medvedorombolásig, — az egyik dráma, a másik verseskötet — Londonban készült, s szintén ott (a ,,Hongriuscule”-ban) azok a magnetofonkazetták, amelyek jó válogatásban, nemegyszer kiadatlan műveket is megszólaltatva, szinte az életmű keresztmetszetét adják. A kazettákat, akárcsak a könyveket, a szerző vagy a müncheni Új Látóhatár címén lehetett megrendelni, s ha pillanatnyilag nincs is birtokunkban adat arról, hogy egy-egy versműsor milyen „példányszámban” készült — műsoronként száz kazetta már tisztességes terítésnek látszik —, föltehetően sokan jutottak hozzá ezekhez a miniatűr színházakhoz. Természetesen Határ Győző nem az egyedüli, aki magnetofonkazetta-kiadásra adta a fejét. Csi- csery-Rónay István washingtoni könyvkiadója, az Occidental Press, az Ady Records-szal és a Magyar Baráti Közösséggel karöltve, több más összeállítás mellett két fontos kazettát is közreadott az 1956-os forradalmat ünnepelve: A forradalom tanúi beszélnek, A magyar forradalom hangja címmel. Tudunk Tollas Tibor versösszeállításáról is (saját maga mondja költeményeit), és a nemzetközi sikerre pályázó amszterdami Hangárról — Császár Lászlóék vállalkozásáról —, amelynek eddig megjelent darabjai a hangpoétikát művelő kortárs magyar és külföldi költőket, valamint ezen műfaj klasszikusait mutatták be az érdeklődő, a hangkazettákért pénzt is szívesen áldozó közönségnek. Tehát Határ nem az egyedüli, aki ily módon (is) meg akarja nyerni az olvasókat-hallgatókat, de abban mindenképpen első, hogy következetes szerkesztéssel, önmagukban is megálló kis színházi előadásokat hozott létre. Nem tévedés, a költő-drámaíró-regényíró-filozófus Határ Győzőnek saját kazettaszínháza van. Önálló, mindenkitől jól megkülönböztethető színháza, melyben a hangé a főszerep. Ha már rendes, színpaddal, függönnyel, reflektorral és súgólyukkal ellátott teátruma nem lehet — a magyar színjátszás szégyene, hogy a hatalmas életműből mindössze A patkánykirály című kamaradráma került valódi színpadra (bemutatása a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház értékfölismerését dicséri) —, hát legyen a pódium hangból és sikolyból. Csupán a láthatatlan hang közvetítse az érzést: valódi dráma zajlik itt, s aki pontosan figyel és lelki szemeivel maga előtt látja a Világúton (lásd Golg- helóghi) közlekedő kötéltáncost, a csámpás lépteivel is biztosan haladó, mélységtől meg nem iszonyodó harlekint, az ugyanazt a katartikus élményt élheti át, mint a színházlátogató. Határ Győző magnetofonkazettára szánt versei és versszövegei — külön cím is hangsúlyozza — Minidrámák, vagyis hangra írott kompozíciók. Az író mindenképp ki akart lépni papírszínházából, hogy bizonyíthassa: az olvasás által szerzett élmény még versek esetében is, hát még egy-egy drámarészlet dramatizálásakor — a különféle hanghatásokkal, több hang vitájával, egymásnak felelgetésével megsokszorozódik. A versek befogadását valamennyire segíti is ez az értelmező játék. Az önértelmezéssel már-már karikatúrává váló gúnyrajz arra mindenképp jó, hogy a költőt az olymposzi magasból leszállítsa a földi halandók közé. A Dől a dől a című verset, melyet a költő szerint — írva vagyon — „ütődött, arcrán- gásos hanghordozással” kell előadni, valamely kocsmai részeg, napszúrást kapott vásári kikiáltó, háziszínpadon ágáló ripacs is mondhatná. Csakhogy Határ bohóca, zseniális önkarikatúrát sejtetve, azzal több, hogy a költő a barokkos, műveire jellemző szóáradással szembe mer nézni. Ha későbbi darab is az említett vers, érdemes fölidézni, hiszen mindennél jobban közelebb visz a kazettaszínház kialakult karakteréhez, ugyanakkor hírt ad a játszó emberről. DŐL A DŐL A az agyamnak dől a dől a szájából a szó nem tehetek róla róla nyájas olvasó meg se mozdul e koponya- bolto boltozat s már álmomban ellátom a dolgo dolgomat ki Tamás tamáskodóba’ mást gondolna tán: elfaragtak — rossz fából! a vérem sarlatán tolakodik a betűsor — kedvem iparos — szegény fejem önfejű s oly arbitrárius 153
