Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Borzák Tibor: Egy másik ütközet (Bártfai Szabó László két évtizedes könyvkiadási kálváriája)

olasz olvasók számára lábjegyzetben említette meg, hogy a közölt írás Az utolsó emberig kitartani! c. visszaemlékezésem részlete, melynek közlését az illetékes magyar hatóságok engedélyezték. Megjegyezte azt is, hogy a Százezer jégcsajka c. művét magyarra lefordítottam. Bár az a különös (és soha el nem képzelt) eset állt elő, hogy írásom részlete elsőként olasz kiadású könyvben, olasz katonák visszaemlékezései között jelent meg Olaszországban. Időközben a Forrásban is napvilágot látott memoárrészletem. Udvariasságból elküldtem az Európa irodalmi vezetőjének. Antal László postafordultával —1983. február 24-én

— válaszolt:

»Nagyon örülök, hogy a Forrásban megjelent memoárrészlet máris ekkora figyelmet keltett. Persze a téma rendkívül időszerű. Ezért sietünk mi is a könyv kiadásával. Ez a „sietés” sajnos, eléggé relatív fogalom a könyvkiadásban, kivált a nyomdák lassúsága miatt. A könyvet mindenesetre 1984 könyvhetén szeretnénk forgalomba hozni. Katona Tamás már elkezdte a munkát és március elején, úgy tudom 9-én, szándékozik leutazni Kecskemétre, hogy Önnel is felvegye a kapcsolatot. Ő mindenről ad majd pontos felvilágosítást (szerzői jogok, az Ön további feladatai stb.)«

— A sok évi szomorú előzmény után már nem reméltem, hogy a könyvkiadótól egyszer még ilyen szívélyes és elismerő levelet fogok kapni. Hogyan is gondolhattam volna ekkor, hogy majd a következő év tavaszán összeomlik minden és bekövetkezik a „mélypontok mélypontja”. 1983. március 9-én megkezdődött a kiadással kapcsolatos munka. Ezen a napon felkeresett Kecskeméten dr. Katona Tamás történész, az Európa Könyvkiadó történelmi sorozatainak szerkesztője, akit könyvem szerkesztési munkájával biztak meg. Katona Tamással több, mint egy éven át kitűnő munkakapcsolatom alakult ki. Rendkívüli gondossággal, szakértelemmel, körültekintéssel és segítőkészen végezte könyvem szerkesztését, gyakori személyes megbeszélések keretében. A hivatalos együttműködés kényszerű megszűnése után a baráti kapcsolat vele mindmáig megmaradt. Az első megbeszélésen megismételte Antal László irodalmi vezető korábbi közlését, hogy könyvem az 1984-es könyvhéten kerül az olvasók elé. Tájékoztatott a szerkesztési munka menetéről, a nyomdai előkészítésről. Átadta Borús József történész 1982. június 14-én kelt általános lektori véleményét azzal, hogy észrevételeimet tegyem majd meg. Megállapodtunk, hogy március vége felé felkeresem őt az Európa Kiadónál. Borús József történész, a Történettudományi Intézet munkatársa így kezdte lektori jelentését:

„A m. kir. Honvédség 2. világháborús szerepéről, ezen belül a 2. hadsereg harcairól eddig alig jelent meg említésre méltó emlékirat, feldolgozás is kevés. Az emlékiratok közül egyedül Görgényi Dániel 1968-ban kiadott Signum Laudis c. visszaemlékezését lehet megemlíteni. (...) Az annak idején 4300 példányban megjelent könyvet ma már csak könyvtárakban lehet megtalálni; antikváriumokban még elvétve sem. B. Szabó László érdekesen, szinvonalasan, egyúttal tárgyilagosan írja meg katonai pályafutásának 1942 májusától 1943 februárjáig tartott szakaszát. (...) Leírásának értékét emeli, hogy saját élményein, a birtokában maradt eredeti dokumentumokon kívül felhasznál néhány, főleg magyar nyelven megjelent visszaemlékezést és feldolgozást. Ezek, továbbá (de nem utolsósorban) a szerző tárgyilagosságra való törekvése, egész munkájának hangvétele alapján javaslom a kézirat megjelentetését. Véleményem szerint hézagpótló könyvről van szó, mely nemcsak a 2. magyar hadsereg háborús szerepléséről, a hadsereg katonáiról, tisztjeiről és vezetéséről szóló ismereteinket gazdagítja, hanem ezeken túlmenően értékes forrása az akkori Magyarország és az egész volt m. kir. Honvédség történetének is.”

— Borús József ezután több politikai és historiográfiai vonatkozású észrevételt tett. Előbbiek a volt honvédség, illetve a 2. magyar hadsereg katonái, katonai-erkölcsi magatartásával kapcsolatos fejtegetéseimre vonatkoztak. Utóbbi észrevételeiben kifogásolta, hogy nemcsak én, de „Magyarországon szinte senki nem ismeri Kirill Szemjonovics Moszka- lenko Moszkvában 1969-ben megjelent A délnyugati irányban c. visszaemlékezését”, melyben a szovjet tábornok részletesen szól a 2. magyar hadsereg elleni harcokról. Lektori véleményének befejező részében a következőket írta:

„Mindeme észrevételeimmel és megjegyzéseimmel nem B. Szabó László kéziratának kiadása ellen kívántam állást foglalni. Megismételve a munka megjelentetésére tett javaslato66