Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Tóth Ágnes - Kőhegyi Mihály: Telepítések Katymár községben 1945-1948
leltározást végzők nem a rendeletnek megfelelően jártak el, így az értékesebb holmikat — rádiókat, kerékpárokat, ruhaneműket — a leltározásban rész vevő Pólyák (csúfnevén Tola) Ádám lakására szállították, s csere útján értékesítették. A Népgondozó Hivatal irányításával végzett leltározásoknál a felsőbb ellenőrzés nemcsak azért nem bizonyult hathatósnak, mert kiküldöttei nem tartózkodtak folyamatosan a községekben, hanem elsősorban azért, mert emberei maguk sem voltak mentesek az egyéni haszonszerzéstől. A község jegyzője hétről-hétre, újra és újra leírja a tapasztaltakat: „A leltározást a legnagyobb lelkiismeretlenséggel illetéktelen személyek hajtották végre a község elöljáróságának tudta és beleegyezése nélkül, sőt lelkiismeretlenségük olyan nagy fokú, hogy néhány esetben este 9 órakor mentek leltározni, amikor ittas fejjel vadászatról tértek vissza (tilalmi időben vadásztak) és vadászfegyverrel a kézben állítottak be a leltározás megejtése végett. A Népgondozó Hivatal irányítása mellett a Földigénylő Bizottságnak ez az eljárása nagymértékben sérti az Államkincstár érdekeit és ezért kénytelenek voltunk a munkáspártok bácsalmási járási szervezetein keresztül odahatni, hogy ezek a szabálytalanságok megszűnjenek. Erre azért volt szükség, mert a leltározásban részt vevő személyek a Magyar Kommunista Párt tagjai, akik az általunk tett észrevételekre olyan kijelentést tettek, hogy nekik mindent szabad és őnekik nem parancsol senki, mert nekik az oroszok mindent megengednek. Ez a kijelentésük valószínű is, mert néhány nappal előbb is előfordult, hogy az Államrendőrség letartóztatta az előbb említett leltározásban részt vett egyik személyt: Toll (Pólyák) Ádám katymári lakost, aki vett értesülések szerint a legtöbb visszaélést követte el, az oroszok azonban kiszabadították, sőt a bácsalmási GPU egyik tisztje kíséretében fegyveresen tartott házkutatást egyes katymári személyeknél, akik ezelőtt fegyvertartási engedéllyel bírtak és vadászfegyver és lőszer után kutattak. . . ”17 A vagyonok megóvása érdekében polgárőrséget szerveztek a községben, s ugyanakkor a vitás esetek tisztázása miatt egy panaszirodát hoztak létre. Mindkettőt a Nemzeti Bizottság javasolta. A panasziroda a községházán, a bírói szobában működött, s tagjai a következők voltak: Vuity Sándor, Zélity István, Petrekánity Dániel, Petres János és iíj. Harnos József. Fontos és jellemző az erőviszonyokra, hogy a Nemzeti Bizottság a Kommunista Párt többszöri javaslatára és fölszólítására — igaz ugyan, hogy hosszú vita után — elfogadta és határozattá emelte azt a javaslatot, miszerint: „Az áttelepülés alá eső sváb lakosság kitelepítés alóli mentesítésére kizárólag a Magyar Kommunista Párt jogosult és csak az ő egyhangú határozatukra lehet egyes személyeket mentesíteni.”18 Katyfnár községbe a IV. számú Áttelepítési Oszlop június 1-jén érkezett, s június 11-én távozott Bácsbokodra. Az áttelepítésre kötelezett személyek névsorát már másnap (június 2-án) kifüggesztették a községházán. A mentesítési kérelmek beadására és elbírálására az érdekelt feleknek jó esetben is mindössze 5 napjuk maradt, hisz 1946. június 7-én elszállítottak a községből mintegy 1340 személyt. Mentesítettek mintegy 180 személyt. Pontos adatok a jegyző rendelkezésére már akkor sem álltak, mert az áttelepítést végző szervek — a többi községhez hasonlóan — itt sem bocsátottak névjegyzéket a községi elöljáróság rendelkezésére. A panaszra, az elkeseredésre okot adó jelenségek továbbra sem változtak, sőt a község helyzete talán annyiban még rosszabbodott is, hogy az áttelepítettek házaiból a kitelepítést végrehajtó szervek a teljes élelmiszerkészletet elszállították, s így súlyos gondot okozott a községbe érkezett 99 közellátásra szoruló telepes család ellátása.19 A kitelepitések során 365 ház vált üressé, melyet 60 helybeli és 70 környező községből érkezett család kapott meg. A kiosztásra kerülő 6200 kát. hold földből is elsősorban a helybelieket elégítették ki. Mintegy hétszázan részesültek földjuttatásban. Ezzel kapcsolatban azonban az OFT kiküldöttje jelentésében megjegyezte: „A helybeli bunyevác lakosság földigénye túlzott. A FIB túlnyomórésze bunyevác és minden elképzelhetőt megtesz arra vonatkozóan, hogy a magyar telepeseket a községből eltávolítsa.”20 Az újonnan érkezőkkel szemben az ellenszenvet csak növelte az, hogy egy részük „esténként a Magyar Kommunista Párt helyiségeiben összejöveteleket tart, táncos estéket rendez”, s ez a legnagyobb mezőgazdasági munkák idején a község lakosságából joggal 86
