Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Fábián Ernő: A racionalizmus viszontagságai (Nemzet, nemzetiség, demokrácia Jászi Oszkár gondolkodásában)
egységek előnyösebbek a nemzeti kisebbségeknek. Elég, ha a nagy gazdasági egységekhez nem tartozó országokra — Svájc, Finnország — hivatkozunk. A nemzetiségi kérdés elsődlegesen politikai kérdés. A politikai viszonyoktól, a hatalomban való részesüléstől függ, hogy a nemzeti kisebbségek milyen mértékben és formában tudják önkormányzatukat és egyenjogúságukat megvalósítani, fejlődési lehetőségeiket nyitva tartani. Ezért a többnemzetiségű országokban mindenütt a Föld kerekén a nemzetiségi kérdés a demokrácia archimédeszi pontja. Jászi kritikáját a baueri — renneri kultúr-autonómiáról azért érezzük megalapozatlannak, akárcsak más megközelítéssel a lenini kritikát is, mert a demokratikus politikai rendszer a maga eszközeivel, ha arra igény van, létrehozhatja, és létre is hozza a kultúrau- tonómiát mint a társadalmi önszerveződés formáját a nyelv és művelődés fejlesztésére, ami egyben védelmet nyújt az állami öncélúság homogenizáló politikájával szemben. S ez nem elméleti feltételezés. A két világháború között az észtországi kultúrautonómiák, melyeket az erőszakos sztálini beavatkozás lerombolt, igazolták megvalósíthatóságukat és életképességüket. Észtországban az autonómiákat nem a „sematikus racionalizmus”, sem pedig a cézárizmus hozta létre, hanem a demokrácia, és nem a „Habsburg Ceasar” irtotta ki, hanem a külső beavatkozás és a terror. E ponton szükséges érinteni Jászi Monarchia-bírálatát. Mint ismert, Jászi a Monarchia, s azon belül a magyarországi gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyokról a legelma- rasztalóbban írt, amit később majdnem két évtizeddel A Habsburg-monarchia felbomlása után, korrigált. „A Habsburg-monarchiában a jogrend elviselhetően biztonságos volt, az egyéni szabadságjogokat egyre inkább elismerték, a politikai jogokat folyamatosan kiterjesztették, a nemzeti autonómiák elvét növekvő mértékben respektálták... Az egyes nemzeti csoportok kiváló tudósai olyan terveken dolgoztak, hogy miként lehetne a dinasztikus, klerikális, militarista és bürokratikus birodalmat szabad népek föderációjává átalakítani.”19 A Magyar Ugarral polemizáló Jászi korábban feudálisabbnak, oligarchikusabbnak tüntette fel a hazai viszonyokat, mint amilyen volt valójában. A nemzetiségek politikai pártokkal, kulturális szervezetekkel, gazdasági egyesületekkel, újságokkal, alapítványokkal, anyanyelvű iskolákkal rendelkeztek; az ASTRA deklarálhatta, hogy a különböző országokban lakó románok nemzeti öntudatának fejlesztésére alakult, s mindenekelőtt: a tulajdon szentsége és kisajátíthatatlansága biztos egzisztenciális alapot nyújtott a külső erőszak beavatkozása ellen. Az alapjaiban liberális rendszerben a gazdasági vagy adminisztratív kényszer eszközeit nemigen lehetett alkalmazni. A reális helyzetrajzhoz nélkülözhetetlen Mikszáth Kálmán portréja a nemzetiségi vidékeken tevékenykedő agilis főispánról. „Erre már megvan ősidőktől kezdve a sablonos recept, mint a rizsfelfüjt készítésére. Az, hogy a felfújt sohasem sikerült a recept szerint, éppen nem konfundálja az újonnan kinevezett méltóságos urat, csinálja, amit az elődjei. Amint a kinevezést megkapta, keres magának egy újságírót, és elviszi megyéjébe lapot szerkeszteni a magyar állameszme védelmébe. — Most aztán ketten dolgoznak, a főispán és a lap, a főispán minden megyegyűlésen fölpiszkálja a nemzetiséget, a lap pedig minden héten leránt különböző alakban valamit vagy valakit. . . Rúg, kapál, harap, tépáz, tajtékzik a lap, akár van rá ok, akár nincs, mert végre is küzdeni kell, folyton küzdeni, azaz a megkékceruzázott helyeket a lapban fel kell küldeni..., hogy lássa Öméltósága, hogy a »Heti Harsona« harcol a magyar állameszméért és szüntelenül dolgozik, úgyszintén a főispánnak is intézni kell egy-egy rohamot a nemzetiségek ellen minden közgyűlésen, melynek kiszínezett leírását hasonlóan megkékceruzázva küldik fel Budára, őexcellenciája is lássa, hogy dolgoznak... És dolgoznak, dolgoznak, addig dolgoznak, míg végre meg lesz az eredménye, hogy ahol meglehetősen béke volt azelőtt, egy-két működése után fenekestől fordulnak fel az állapotok.20 A felszínes, de sértő nacionalista gyűlölködés szítása nem tudta a gazdasági és társadalmi alapokat megingatni. A monarchia demokráciája bármennyire is elmaradott volt, politikai intézményeiben, a közigazgatásban bármenynyire is érvényesültek az oligarchikus és gentry érdekek, a morbus latifundi ellenére is, annyit asszimilált a nyugati mintából, a reformkor és a 48-as forradalom hagyományaiból, 43
