Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Fábián Ernő: A racionalizmus viszontagságai (Nemzet, nemzetiség, demokrácia Jászi Oszkár gondolkodásában)
nemzetek feletti szintézisről, nem változtatta meg a Habsburg-monarchiáról írott monográfiájában sem, mert az Ausztrián belül a német hegemóniát erősítette volna.15 Mindez összefügg Jászinak az indusztrializmusról Herbert Spencer társadalomfilozófiájából átvett, némileg módosított felfogásával. Az indusztriális társadalomban — Spencer elméletében — az egyének és csoportok tevékenységeiket önkéntes összeműködés alapján végzik, olyan kormányzó szerveket hoznak létre, melyek nemcsak érdekeiket védik, hanem a vállalkozásaikat korlátozó akadályokat is ledöntik; politikai, vallásos, kereskedelmi egyesületek sokasága jön létre és lebontja a nemzetek közötti válaszfalakat, valamennyit közös szervezetbe foglalja a kormányok szövetségén keresztül.16 Jászi a spenceri elméletbe szintetizálta a „belátásos elméletet”, az előnyök és károk, célszerű és célszerűtlen eljárások belátásait. Az emberi történelem megvalósitásai hűbériség, pápaság, parlamenti kormányzás, nem transzcendentális eredetűek, hanem olyan „belátási termékek”, melyek fokozatosan fejlődtek ki a hagyományokon, szokásokon, új érzelmeken keresztül.17 Az indusztria- lizmus — melyre Jászi különösen a világháború előtti írásaiban oly gyakran hivatkozott — mindenütt az emberi jogok elismerésével jár együtt, de magával hozza a fejlettebb iskoláztatást, a magasabb kultúrát, az emberi érintkezések gyarapodását; a kényszerasszimilációt felcseréli a magasabb kultúrához való integrálódás. A történeti tapasztalatok birtokában ma már tudjuk, hogy az indusztrializmus (= ipari társadalom) a nemzeti kisebbségeket nem szabadítja meg az erőszakos asszimiláció kényszerétől, s a „tudatos belátás” sem kényezteti el őket. Az ipari társadalomban olyan tendenciák és tényezők hatnak, melyek nem javítják a nemzeti kisebbségek helyzetét, hanem az erőszakos asszimilációt gyorsítják fel. A városiasodás, tendenciózus ipartelepítés, a közösségi életforma felbomlása, bürokratikus, elnemzetietlenítő közigazgatás és adminisztráció, homogénizáló ideológiák mind olyan tényezők, melyek a kisebbségek, az uralkodó nemzettől különböző identitások ellen fordíthatók. Az extenzív iparosítás, a munkaerő vándorlásának irányítása, különböző tilalmak — a városokba való betelepedés egyoldalú szabályozása — olyan belső gyarmatosítást alakíthat ki, amihez hasonlót a „feudális oligarchia” elképzelni sem tudott. A totális államokat is az indusztrializmus konszolidálta. S ezekben az államokban a központi hatalom nem tűri a másságot, a különbözést, az identitások együttlétét a társadalomban és a hatalmi mechanizmusban, az indusztrializmust mint egyneműsítő tényezőt a kisebbségek ellen fordítja. A fejlett ipari társadalom kultúrája, melytől Jászi az asszimiláció felgyorsulását, az ellentétek kiegyenlítődését várta, csak eszmeileg, vagy a képzeletben tudja ezt a funkcióját betölteni. A valóságban a modern ipari kultúra a mindennapiságot szilárdítja meg, valaki többet tudhat a világról, a mass median keresztül összetettebb képet alkothat az eseményekről, egyidőben lehet tanúja a történőnek, ugyanakkor elszakad a hagyományoktól és a több tudás nem jelent lényeglátást, sem pedig, ha úgy tetszik, nembeli értékek megbecsülését, a több kéz és a város magányosságában jobban kiszolgáltatódik a szembeszökő indítékok, át nem gondolt szándékok, manipulált téveszmék, előítéletek sodrásának. Gyakran az ipari társadalomban a nacionalizmus agresszivitása fokozódik. A magára maradt egyén vagy kisközösség (család, családok) a többségi tömegbe elegyítve, közösségének és hagyományainak biztonságától elszakítva, fogyatkozó kritikai érzékkel, folyamatosan elveszti ellenálló erejét. A homogenizáló államhatalom ezért is tiltja vagy korlátozza a kisebbségek anyanyelvű oktatását. A nemzetiségi kérdés nem az „asszimiláció problémája”, ahogy A nemzeti államok .. ban olvashatjuk.18 E kérdés lényege: az identitások önállóságának, a nemzeti és nemzetiségi közösségek együttélésének és szabad fejlődésének gazdasági, társadalmi és politikai biztosítása, a társadalmi-politikai önszerveződés és a jogrend eszközeivel. A nemzet vagy a nemzeti kisebbség identitásának megőrzésével minden kényszer vagy a természetes asszimiláció nélkül, önerejéből is el tud jutni, fel tud emelkedni, képes elsajátítani az egyetemes kultúra értékeit, mindazon vívmányokat, melyek az emberi fejlődés trendvonalával egybeesnek. A Jászitól elvárt kultúrszintet önmagától is elérheti. Azt sem lehet általános érvényűnek tekinteni, hogy a nagyobb kiterjedésű gazdasági 42
