Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Fábián Ernő: A racionalizmus viszontagságai (Nemzet, nemzetiség, demokrácia Jászi Oszkár gondolkodásában)
sáncaiba, s ezzel ki lehet elégíteni a nemzetiségek jogos nyelvi és kulturális igényeit is, anélkül, hogy az veszélyeztetné az állam egységét. A községi, városi és megyei önkormányzatok biztosítani tudnák az anyanyelv szabad használatát az államhatalom és államigazgatás gyakorlatában. S olyan tisztviselőket neveznének ki, akik a nemzetiségi kisebbségek nyelvét szóban és Írásban egyaránt használnák. Az állampolgároknak bármilyen politikai cél vagy törekvés érdekében joguk van politikai pártokat alakítani és akadálytalanul gyakorolhatják egyesülési és gyülekezési jogaikat. A politikai érdekképviselet, a társulás és a gazdasági szervezkedés szabadságának biztosítása a nemzetiségi kérdés rendezésének egyik alapfeltétele. A történeti tapasztalatok igazolták Jászi programjának helyességét. A nemzetiségi kérdés demokratikus rendezése elképzelhetetlen nyelvi, kulturális, közigazgatási önkormányzatok és társulási jog biztosítása nélkül. Ahol ezeket korlátozzák vagy tiltják, a nemzetiség az állami öncélúság és a kényszerasszimiláció malma alá kerül, függetlenül attól — Jászi helyzetelemzésével ellentétben —, hogy a feudális oligarchia vagy más uralkodó osztályok vagy rétegek gyakorol- ják-e a politikai hatalmat. A totális államban ezért értelmetlen a nemzetiségi kérdés megoldásáról beszélni. Az olykor merev és egyoldalú determinációról lefejtve, ezek a programszerűen fogalmazott elvek képezik Jászi politikai elméletének racionális, értékes magvát. Jászi tévedett, mely részben a gazdasági determinációval magyarázható, amikor elfogadta, hogy a nemzetiségi mozgalmak a szervesebb gazdasági és kulturális tömörülések felé tendálnak. Azt hitte, hogy a társadalmi és kultúrminimum kivívása után az egyetemes gazdasági és társadalmi érdekek erősebbek lesznek, s a nemzetiségi szolidaritásokat megtörik az átfogóbb és magasabbrendű szolidaritások, melyek végül oly erősek lesznek, hogy az azonos kultúrájú államok határait is szétrepesztik. A nemzeti államok .. .-ban felvillantott Európai Egyesült Államokban a nyelvkérdés jelentősége nem lesz nagyobb, mint a vallási hovatartozásé, s néhány évszázad múlva csak néhány nyelv marad a római keresztény kultúrán belül. Az ausztromarxisták — Otto Bauer és Karl Renner — szakítottak ezzel a munkásmozgalomban uralkodó dogmával, mely nem ismerte el a nemzeti és nemzetiségi fontosságát a társadalomban, a nemzeti érzést pedig olyan előítéletnek tekintette, melynek egyetlen funkciója, hogy eltérítse a helyes irányból a munkásosztály harcát. A soknemzetiségű országokban, amilyen Ausztria-Magyarország is volt, a nemzetek békés együttélése csak úgy érhető el, ha a „nemzetiségi kérdést kivonják a politikai érdekharcok köréből” és kultúrkérdésként oldják meg. Ezért a munkásmozgalomnak olyan program felel meg, mely mindenik birodalomhoz tartozó nemzetnek és nemzetiségnek kilátásba helyezi a nyelvi és kulturális fejlődés lehetőségeinek biztosítását. Erre a legésszerűbb szervezési forma a személyi kataszterek által létesítendő kulturális autonómiák. Az egész birodalmat olyan közjogi jellegű területté kell átszervezni, melynek alkotórészei az autonómiák, mert gondozni tudják a kultúrszükségleteket, és ha kell, jogsegélyt nyújthatnak a „nemzetsorsoknak” („Nationgenossen”).12 Jászi Ottó Bauer könyvének megjelenésekor (1907) bírálta az ausztromarxisták nemzetkoncepcióját. Nem fogadta el a Gross-Österreichot a „népbarát Habsburg-Caesar uralma alatt.”13 Erre nincs szükség, mert az indusztrializmus, a nyugateurópai kultúra és politikai demokrácia, felerősítve a gazdasági és történelmi tendenciákat, ki fogja egyenlíteni a nemzetiségi ellentéteket, megszünteti az erőszakos asszimiláció ósdi politikáját. Kifogásolta, hogy Otto Bauer ugyanazt az eljárást alkalmazza a fejlett és differenciált cseh társadalomra is, mint az elmaradott ruténokra. E „sematikus racionalizmus” nem számol az évszázados hagyományokkal, a történelmileg kifejlett államalakulatokkal, az egybetartozó területeket az etnikai elv alkalmazása teljesen szétdarabolná. Jászi bírálatát A nemzeti államok . . .-ban is megismételte. „Bauer álláspontja nem azért utópisztikus, mert,merész’, hanem azért, mert egy csomó önkényes premisszán és a körülményeknek egészen szubjektív mérlegelésén épül fel, melyek túlzott imperialista és milita- risztikus felfogáson alapulnak.”14 Véleményét a „Staatenstaad”-ról (államok állama), a 41
