Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Fábián Ernő: A racionalizmus viszontagságai (Nemzet, nemzetiség, demokrácia Jászi Oszkár gondolkodásában)
nemzetek és nemzeti államok kialakulásának gazdasági és társadalmi tényezőit jóval átfogóbban és árnyaltabban oldotta meg. A nyugati fejlődés „diadalmas irányzata”, a csereforgalom, a világpiaci termelés, hitelgazdaság, népies kultúra gyarapodása széttöri a nemzetiségi kérdés megoldásának akadályait. A modern gazdasági és kulturális fejlődés az egység és a szabadság felé gravitál, a feudális maradványoktól mentes „tiszta csere” irányába, az akadálytalan piacok, a javak és eszmék teljes szabadforgalma felé. A feltartóztathatatlan fejlődéssel szemben a feudalizmus a kényszert, a partikularizmust, a helyhezkötöttséget konzerválja. Ennek megfelelően Jászi A nemzeti államok . . .-ban a nemzetiségi politika két típusát határolta el egymástól: a feudális és az indusztriális típust. A feudális nemzetiségi politika a történelmi osztályok uralma megerősítésének szolgálatában áll, ezért az erőszakot, a kényszerasszimiláció eszközeit alkalmazza, ezzel védelmezi jogait az öntudatra ébredő nemzetiségekkel szemben. A kifejlődő cseregazdasággal a feudális falu kaszturalmát felváltja az ipari város demokráciája, az emberek nem születésük, hanem gazdasági szükségleteik és kultúrigényeik szerint csoportosulnak. Az intenzív cseregazdaság biztosítja a jó közigazgatást, a biztonságos jogrendet, a demokratikus közéletet — a nemzetiségi igények kielégítésének minimumát. Jászi a nemzetiségek sérelmeit is a gazdasági determinizmus oldaláról elemezte. A „feudális közigazgatás” születési jogon alapul, nem a nép akaratának végrehajtója, egyedüli feladata a csönd fenntartása — nehogy történjen valami — és az osztály érdekek kiszolgálása. Ezért történhet, hogy olyan hivatalnokok döntenek jogi és gazdasági kérdésekben, akik — a nemzetiségek lakta vidékeken — az alárendeltek nyelvét nem ismerik. A valóságban, a magyar és a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó népet ugyanazok a bajok sújtják, alacsony szellemi és gazdasági kultúra, hitvány munkabérek, az ipar hiánya, a hitel uzsora jellege, földhiány. Az iskoláztatásban nem az a fontos, hogy a nemzetiségek magyarokká lesznek-e vagy nem, hanem az, hogy az iskolában elsajátítják-e a „kultúrminimumot”, mely nélkül európai színvonalú közigazgatás és gazdálkodás nem lehetséges. A barbár tudatlanság kiszolgáltatja a népet a politikai önkényuralomnak és a korrupciónak. A nemzetiségi kisebbség sérelmi többlete: a magyarosítás. Jászi helyesen ismerte fel, hogy a kisebbségi lélek egyszerűsít és szimbolizál, s ez odavezet, hogy nyomorúságának és elnyomatottságának okát, osztály hovatartozás nélkül a magyarok uralmának tünteti fel. Az erőszakos asszimiláció politikája nemcsak az osztálykülönbségeket rejti el, hanem arra kényszerít, hogy mindent a nemzetiségi probléma nézőpontjából értékeljen. Jászi az eltorzulásra Bemard Shaw aforizmáját idézi: ha a százéves háború után Anglia továbbra is Franciaország zsarnoka maradt volna, a francia forradalom az angol uralom elleni forradalom lett volna, nem pedig az arisztokrácia és a papság ellen, és az összes szellemi erők Turgottól Tocqueaille-ig puszta anti-anglicizmusban és nacionalista ditirambusok- ban égtek volna el, ahelyett, hogy a politikai tudományokat fejlesszék.11 (Ez az eltorzítás jól megfigyelhető a közép-kelet-európai nacionalista ideológiákban.) Jászi koncepciójával nem egyeztethető össze a helyi és tradicionális partikularitások léte. A kiterjedt és egységesebb területekbe való integrálódás egyik feltétele a gazdasági forgalom növekedésének, és ez a természetes — főleg kulturális — asszimiláció feltételeit is kedvezően alakítja. Ezért utasította el Jászi közjogi és területi autonómiák létesítését. Eötvös érdeme, hogy a modern liberalizmus szellemében a nemzetiségi-közjogi területek helyett a nemzetiségek szabad fejlődésének és jogegyenlőségének eszméje mellett állt ki, az egységes állam határai között. A nemzetiségi kérdés két sine qua non feltételét — „jó iskola, jó közigazgatás, jó bíráskodás” és „minden nemzetiség azon jogának elismerése, hogy nyelvét, kultúráját szabadon fejlessze” — az egységes államban is biztosítani lehet. S e minimális program egybeesik a „minimális szociális programmal is.” A nemzetiségi kérdés rendezését Jászi nem szűkítette le a minimális program megvalósítására. Nagy fontosságot tulajdonított az önkormányzatok kiépítésére. Mintegy programként irányozta elő a „vármegyei autonómiák” demokratikus átalakítását. A gentry uralom romjain valódi önkormányzatokat kell teremteni, a népet be kell vinni a vármegyék 40
