Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Fábián Ernő: A racionalizmus viszontagságai (Nemzet, nemzetiség, demokrácia Jászi Oszkár gondolkodásában)
olyan válaszfalakat emel, hogy a „kulturális keveredés” — az asszimiláció előfeltétele — nem tud létrejönni. A fejlettebb kultúra — Jászi szerint — azért tud eredményesen asszimilálni, mert nagyobb lehetőséget tud biztosítani az egyéniség fejlődésének. Az egyenlő vagy nem azonos kultúrfok mellett a „tenger beolvasztja a szigetet”, az asszimiláció egyenes arányban áll az uralkodó nemzetiség számbeli erejével és gazdasági fejlettségével. Amikor egy nép nemzeti öntudatra ébred, az erőszakos beolvasztás hasztalan próbálkozás. A kényszerasszimiláció, az egynyelvűség fikciójának vehemens követelése és elvárása, mindenütt kiélezi a nemzetiségi ellentéteket. Jászi — Eötvöshöz és Széchenyihez hasonlóan — összeegyeztethetetlennek tartotta a demokrácia és a humanizmus princípiumaival az egynyelvűség erőszakolását. A nemzetközihez a nemzetin, ehhez pedig a néptömegek anyanyelvén vezet az út, mert a nemzetiségek anyanyelvükön keresztül vonhatók be a fejlettebb kultúrába, ezért az erőszakos asszimiláció csak akadályozza az egységesedés természetes folyamatát. Mindebből kirajzolódik, hogy Jászi elfogadta a természetes, nyelvi és kulturális asszimilációt. Erőszakmentes asszimilációra csak a fejlett kultúrák képesek. Ezt történeti példákkal bizonyította. Róma nem harcolt a legyőzöttek nyelve ellen (ibér, pun, frígiai), s ezek a nyelvek mégis eltűntek a „kultúra szuperioritásának” vonzókörébe. De a római kultúra asszimiláló képessége elakadt, amikor a görög kultúrával került érintkezésbe — Graecia capta ferum victorem (Görögország legyőzte az ő hódítóját), mert csak az a „kultúra asszimilál, amely valóban felsőbbséges, meleg és termékeny kultúra”.9 Rendeletekkel és csendőrszuronnyokkal nem lehet asszimilálni. Előbb egyéni és kollektív jogokat, lehetőségeket kell biztosítani a nemzetiségeknek, hogy kifejleszthessék mindazon képességüket, melyek a magasabb kultúra elsajátítását lehetővé teszik. Jászi nem kételkedett az emberi civilizáció egységesítő erejének természetességében és elkerülhetetlenségében. E fokozatos és természetes folyamatot azonban nem kívánatos erőszakos eszközökkel megszakítani, szét darabolni. A „minimális program” az organikus fejlődés követelménye, s egyben olyan humanista eljárás, mely a másságot, az identitásokat elismeri a maguk természetességében, lehetőségeikkel egységben. A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés című monografikus összefoglaló művében Jászi fogalmi meghatározásai pontosak és szabatosak. „A nemzetiség olyan egyazon nyelvet beszélő nagyobb embertömeg, mely összetartozásának tudatára ébredt, s magát külön személyiségnek tekinti.” Ezzel szemben a nemzet „uralkodó nemzetiség, mely más-más nemzetiségekkel együtt államot alkot, akár úgy, hogy azt vagy azokat magába és a teljes nemzeti egységbe beolvasztotta, akár úgy, hogy azzal vagy azokkal — erőszak vagy kompromisszum útján — állami együttműködésre lépett.” Nem kevésbé fontos a nemzeti állam terminusa sem, mert enélkül Jászi elmélete nem érthető meg. „A nemzeti állam a szabad csere és a tökéletesen keresztülvitt pénz- és hitelgazdaság állama.” A terminust még pontosabbá teszi Jászinak azon kiegészitése, hogy az ország parasztságának és az intenzív városi életnek pénzgazdasági alapon történő szerveződése a nemzeti államok „legmélyebb gazdasági ténye.”10 A nemzetiség és a nemzet meghatározásánál nem kerül nagyobb erőfeszitésbe az eötvösi terminusok hatásának kimutatása. A nemzeti állam meghatározása nemcsak novum a hagyományokhoz viszonyítva, hanem kifejezi Jászi nemzetfelfogásának lényegét, mintegy jelezve a nemzetiségi kérdés szoros összefüggését az ipari társadalom gazdaságával. A nemzetet és a nemzeti államokat a tőkés fejlődés hozta létre. A rendi társadalomban a modern nemzeti állam problémái fel sem merülhettek, az emberek nem nemzeti, hanem vallási és osztályalapon tömörültek, alkottak társadalmi egységeket és rendeket. Az erdélyi „nemzeti” fejedelmeket nem foglalkoztatta az ország népességének elmagyarosítása. I. Rákóczi György például a bihari püspöknek megparancsolta, hogy románul prédikáltasson és prédikáljon a „szegény oláhságnak”, a „maguk született nyelvükön”, hogy abból „naponként épületet vehessen” az üdvösséges tudományban és vallásban. A modem csere és piacgazdaság ébresztette öntudatra a nemzetiségeket és hozta létre a nemzeti államot. Azóta a történettudomány és a szociológia a 39
