Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (VI. Szent Iván hava, esszésorozat)

kokra volt szükségük. Az egyetlen államférfi, akit ez a párt Magyarországnak adott, Te voltál.”

3.7. A magyar forradalom mártírjai előtti világtiszteletadással egyidőben tarkón lőtték a pekingi ifjúság három vezetőjét. A megtorlás, a történelem nem tart szünetet.

3.8. Június 16. négy vonalon is polarizált. Mindez az egymással világkapcsolatba lépő jelenségek mintájára összefüggésben van egymással:

a/ mintha az elmúlt harminc évben itt mindenki kuruc lett volna; kérdés (nyilvánvaló válasszal:) mit tenne az a sok labancból átvedlett kuruc, ha a régi diktatúra újból megjelenne?;

b/ az MSZMP és az ellenzéki kerekasztal tárgyalásai elől elgördültek a már felépült hatalmi torlaszok; kérdés: lehet-e most már nem elismerni azt, hogy Pozsgay Imre (aki a második tárgyalási szakasz MSZMP-küldöttségvezetőjének lépett elő, és a helyszínen jelentette be, hogy szemben az előzetes pártdöntésekkel, az országgyűlés csak a kerekasztal megegyezései után tárgyalhat alapvető törvényeket), nos lehet-e tudomásul nem venni azt, hogy megint a legfontosabb pillanatban segített előrelendíteni az időkereket?;

c/ az MSZMP szakad, errodál, átrendeződik. Persze, némi történeti tapasztalattal jól tudtuk már 1988 nyarán is, hogy hosszú uralkodás után mindig interregnum jön: Kádár után Grósz (én is, másokkal együtt, legfeljebb egy évet jósoltam neki, s így is lett; Nyers az új elnök); kérdés: át tudhatja-e majd formálni önmagát az őszi kongresszuson és utána a választásokig ez az új vezetésű MSZMP az európai demokráciák igényéhez, a nemzeti törekvésekhez valamelyest igazodó mozgalommá?;

d/ szervezi önmagát a Bukarest—Prága—Kelet-Berlin tengely; június 16. újabb alkalom a bukaresti diktatúra — európai és világmegítéléstől független — agresszív lépéseire; kérdés: minderre továbbra is két vonalon reagál-e Moszkva? (a TASZSZ támadja a Nagy Imre-temetést, a hivatalos moszkvai szóvivő elhatárolja magát ettől a támadástól); további kérdés; vajon Gorbacsov számára a magyar reform jóindulatú támogatásában mennyire játszik szerepet az, hogy tudja, az új tengely úgyis megteszi-megteheti a fékezést?

3.9. Tágítsuk ki históriai metszetben a júniust. A folyamatos komparáció a megértés eleme. Az 1885-ös debreceni, az 1890-es aradi emlékünnepségek után (amikor a negyvennyolcas kivégzett hősök fölött az első, az egész országon végighullámzó gyászbeszédeket elmondták) voltak ugyan tömegmegmozdulások, még kormányválság is, de a láz gyorsan lefutott és Ferenc József „így-úgy”, de a nemzet Ferenc Jóskája maradt. Ne takarítsuk meg a történelmi összevetést: a) a Monarchia széteséséhez 1914-1918 kellett; a mai posztsztálini diktatúra annyival gyengébb a régi Monarchiánál (nem egyszerűen katonailag persze), amennyi a néma százezrek meg a szerveződő ellenzék fellépése és egy világháború tényei között vannak; b) e mögött azért ott munkál a múltszázadfordulós ipari, polgári, agrár fellendülés és a szocializmus irreverzibilis gazdasági válsága közötti különbség. Az aradi tizenhármat (és a többieket) kivégeztetők akkor a század végére már régen, megvetéstől kísérve, eltűntek a történelem süllyesztőjében, szemben az itteni kurzus elég folyamatos jelenlétével.

3.10. Mindenhol a világon együtt emlegetik a lengyel és a magyar változásokat. Ez jó (nem vagyunk teljesen egyedül). De hiba lenne nem pontosan látni a különbözőségeket a hasonló irányú mozgásokban. A lengyeleknél nincs olyan mély25