Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 8. szám - Iszlai Zoltán: Pokoltornác

Panni nővér a csoda. Gézdarabkát készít az ágy végére, hogy Erzsébet annál fogva huzózkodjék, ha tornászni akar. Megismerkedem a szép szőke Erika nővérrel és a mély hangú diétással, Patakinéval. A szobában Klári, a tüdő-, majd csontrákos elnökasszony úgynevezett rákos klubja állandó jelleggel ülésezik. Tárgyalnak, leveleznek. Erzsébetet ez nem zavarja. Neki más a betegsége, gondolhatja. Bár a szobában most ő látszik a legbetegebbnek.

Ismerősömmel, Zsuzsa doktornővel megint beszélek. Régi kollégáitól érdeklődött: erősítőket adnak, roborálnak csupán. Citosztatikumot nem alkalmazhatnak. Nem tudják, hogy a baj góca hol van. Értesít, hogy a pajzsmirigyből vett minta második szövettani vizsgálata is negatív eredményt hozott.

Megyek anyámékhoz. Apám ideges. Nem érti, hogy mindeddig miért nem fedezték föl a Dolgot.

December 29. Reggel jó színben találom Feleségemet. Köhögése kicsit csökkent. Csinos inhaláló készüléket kapott. Felmerül bennem, hogy talán a hörgőit is megtámadta valami. ..

Délelőtt a szerkesztőségbe megérkezik régi családi barátnőnk, újságíró kollégám.

Károly doktor segítőkészségét, szakértelmét ajánlja figyelmembe a Rádióból. Bemegyek kritikát felolvasni a Rádióba. Károly doktort nem találom, vidéken van.

Egy rádiós kolléga, ki semmit sem tud a mi esetünkről, panaszkodik. Röntgenfelvételt készítettek róla. Csontritkulást mutatott ki. Nem szereti ezt a dolgot. Nagyon nem.

Délután két Ágnes nevű asszonnyal találkozom. Az egyik évtizedes ismerős. Csak köszönni szoktunk egymásnak. Mégis elmondom neki esetünket. Meg van döbbenve. De — belenyugszik. A másik Ágnes, akit szinte naponta látok, nem hiszi el. Igaz ez? — kérdezi százszor, makacsul. Nem biztos — mondja. — Érted? Nem biztos.

Egy pillanatra hiszek neki. Világosbarna, lázas szemeiből csak úgy süt az erős asszonyok segítőkész életakarása. Fordított esetben Erzsébet ugyanígy viselkedne az ő élettársával.

December 30. Sebészorvosunk, a kedves, eltávolítja a sikeres epeoperáció varratait. Elárulja: van egy ORADEX nevű gyógyszer. Gerincsérülteknél olykor mozdulásra bírja a valamitől nyűgözött idegeket. Délután Magányos Húgom is bejön velem látogatni. Találkozom évfolyamtársunkkal, jó barátunkkal, Sanyival. Fizikoterápiás kezelésre jár, a kórház ambulanciájára. Találkoztunk persze évezredeknek tűnő öt héttel ezelőtt is ugyanitt. Akkor, amikor Erzsébet szorgalmasan, de kissé fáradtan látogatta ugyanezt a részleget. Sanyi egy fiatal adjunktusnak fog szólni, hogy nézze meg a leleteket. Több szem többet lát.

Az adjunktus megerősíti azt a diagnózist, hogy a bénulást rosszindulatú folyamat okozza. Erzsébetnek meg kell mondanom, tanácsolja (és megfogadom az okos ajánlatot), hogy egyelőre bizonytalan a mozgás visszatérése. Meghallgat, de nem gyanakszik.

Átrakjuk az éjjeliszekrényét, hogy mindent kényelmesen elérhessen, ha szüksége van valamire. Az éjjeliszekrény rendezgetése ezentúl napi programunkká válik.

Tavaszias nap a mai. A fákon a madarak zavarodott hangon csiripelnek. Délután megint bent volt Marcsi húgom. Erzsi alig érzékelő lábujját, lábfejét komoly szakértelemmel masszírozta.

December 31. Alapos beszélgetés H. László főorvossal. Mindkettőnknek rokonszenves. Tájékoztat arról, hogy gondolkoznak a sugárkezelésen. Nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy a bénulást nem áttét, hanem a gerincszövethez tartozó úgynevezett durózsák önálló elrákosodása okozza. Lesz köpetvizsgálat. Felvetődött a gerinccsapolás változata is. De ez veszélyes, fájdalmas. Nem tartja szükségesnek, hogy az ország legnagyobb nevű onkológusát a kórház konzultációra hívja. Én azonban kérhetem ezt, ha úgy érzem, hogy megnyugtatna. Úgy érzem. Kérni fogom a konzultációt. Egyedül az nyugtalanít, hogy Erzsébet ne fogjon gyanút. A kiváló professzor neve, személye őelőtte sem ismeretlen. Mindketten szoktunk nézni televíziót, amíg éltünk.

1987. január elsején. Erzsikém nincs jó hangulatban. A szilveszteri tévéműsort nem nézte. Elfordította a fejét. Azon gondolkodott, amíg el nem aludt, hogy érdemes-e, s ha érdemes, meddig kötelessége velünk szemben, hogy az orvosokkal együttműködjék.

63