Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (III. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
a rádió, a sajtó. Ám az, amit leggyakrabban látunk a képernyőkön és a fotókon, a fogyasztás világába tartozik, nem pedig a termelés világába, a hatékony munkának az eredményét látjuk, nem pedig magát a munkát. Innen már csak egy lépés az a naiv meggyőződés, hogy magas fokú fogyasztást érhetünk el hatékony munka és remek szervezés nélkül. Áz ilyen gondolkodás (vagy inkább nem gondolkodás) az oka mindenféle frusztrációnak, társadalmi neurózisnak. Találó a forradalomnak az a definíciója, melyet ezzel kapcsolatban Herbert Marcuse fogalmaz meg: „azoknak az embereknek a lázadása, akikbe olyan szükségleteket oltottak be, melyeket azok nem képesek kielégíteni”. Marx úgy vélte, hogy a növekvő tőkefelhalmozódás eredményeként a társadalom egyik része egyre gazdagabb, a másik része egyre szegényebb lesz. Ez az elképzelés nem érvényes a fejlett társadalmakra. Érvényes azonban a világra, az emberiségre, mely manapság gazdag, s gazdagságukat egyre növelő nemzetekre és szegény, egyre nagyobb nyomorba süllyedő nemzetekre oszlik. Szemére vetik, hogy megváltozott. De vajon elítélendő dolog-e ez? Hiszen a kérdést azzal kell kezdeni, hogy kiből kivé változott. Ráolvassák, hogy azelőtt elvette a másét. Haragszanak rá, amiért többé nem akarja elvenni. Elvesztették benne egyik társukat — ezért olyan dühösek. A bűnözők gengjének tipikus erkölcsisége ez: közösségüket a bűnözésben való részvétel tartja össze. Abban a pillanatban, amikor valaki felhagy a bűnözéssel, kiteszi magát azok haragjának, akiket e lépésével leleplezett. Minél tovább tartozik valaki egy genghez, annál jobban érzi, hogy nem szabadulhat a gengtől. Ha mégis megpróbálja, azonnal felvetődik benne a kérdés — vajon befogad-e a másik tábor? Az az erő, mely az embert visszatartja a kiugrástól, nem csupán a gengszterek bosszújától való félelem, sokkal inkább az aggodalom, hogy nem fogadják be azok, akik kívül álltak a gengen. Ez a külső erő minden másnál nagyobb mértékben hat oda, hogy az ember benn marad a gengben. A cinizmus — mint magatartás. Úgy követ el visszaéléseket, mintha azokat más követte volna el. A legrövidebb úton törekszik célja elérésére, közben eltipor másokat. Semmibe veszi az értékeket, alapelveket, megvetéssel tekint rájuk. Uralkodom, fölötte állok mindennek, jogom van hát megszegni a törvényt. A törzsi társadalom jellemzői: — elenyésző mobilitás. Az egyén helye a közösségben egyszer s mindenkorra meghatározott; — az érték, melynek elérésére törekszenek, s melyet védenek, nem a mozgás, a fejlődés, a haladás, hanem az egyensúly, a stabilitás, a hierarchia; — erősen fejlett elszigeteltségérzés, a „mi” és az „ők” egyértelmű szétválasztása, az a meggyőződés, hogy ez a szétválasztás antagonizmusra épül, vagyis, hogy az „ők” ellenségek, s a külső világ is eredendően ellenséges, nem más, mint kelepce. Minél magasabb szinten kövérnek el egy bűntényt, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem bűnténynek, hanem elkerülhetetlen politikai lépésnek fogják minősíteni. 37