Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Katona Imre: „Aki utoljára megy ki, oltsa el a villanyt...” (Közéleti vicceink 1987-ben)
Ha eddig mindkét törvényszerűség csak félig-meddig volt „igaz”, joggal kérdezhető: mi szabályozza tehát, hogy a tavalyi évnek melyik korábbival-korábbiakkal van közelibb- távolibb rokonsága? Az eddigi vizsgálódások arra vallanak, hogy az előző számszerűségi- időközeli, ill. -távoli tényezőkön kívül legalább annyira döntő — ha nem éppen a legfontosabb — az egyes évek-évjáratok (sokban) hasonló problémái. Az áremelések, a bérfeszültségek, a munkateljesítmény kérdései pl. bizonyos években hangsúlyosabban jelentkezhetnek, új és új reformtörekvések indulnak-torpannak meg, nemzetközi válságok térhetnek vissza, és a különféle nehézségek, feszültségek egy része évtizedeken át elhúzódhat. Mindezek áttételesen a korábbi-tavalyi viccek közelibb-távolibb rokonságában is jelentkezhetnek. 1987-hez ezen az alapon a következő évek (viccei) voltak hasonlók: 1956—57, 1965—66,1976—77—78, 1979—80—81 és 1984—85—86. A legnagyobb rokonság 1979-cel volt; belső viszonyaink ismeretében ez aligha szorul bővebb magyarázatra. A kiterjedt rokonságból egyrészről az „újszülöttek”, másrészről pedig a leggyakrabban jelentkező, vissza-visszatérő párhuzamok a legjellemzőbbek. Ismereteim szerint az 1987- es év viccei közül főként az újonnan felbukkant jelenségekkel, személyekkel foglalkozó ékek az újak, ezek közül is elsősorban a szójátékok; ezekből már idéztünk, még néhány példa: 1. —Az elmúlt emberöltőt hogy lehet röviden összefoglalni? — Nagytól Grószig. (1987. szept. 19. és okt. 1.) 2. — Hova visza a jövő útja? — Grósztól Kleinig. (1987. okt. 31.) 3. — Kinek a szobra áll a Parlament mellett? — Grósz Károlyi Mihályé. (1987. szept. 29.) 4. — Miniszterelnökünk miért járt a NSZK-ban? — Meglátogatta a Grósz-Vatert és a Grósz-Muttert. (1987. nov. 7.) Az új jelenségek közül más vonatkozásban már többet is említettem, melyekről friss viccek születtek; még egy egyértelmű példa: — Miért nem emelik a répa, retek, mogyoró árát is? — Mert ezeket Bányász Rezső nem tudná felsorolni. (1987. ápr. 4.) Az „új” vicceket több-kevesebb valószínűséggel meg tudjuk találni, de a régieknek eredete és a kora is ködbe vész, legfeljebb az említett az 1987. évieket leszámítva majdnem 5000 szöveget kitevő gyűjtemény áll rendelkezésre, s ami ezt illeti, önmagában is elég nagy tenger. A felmenő rokonok közül 12 típus 30-40, 15 típus pedig 20-30 éves, és a mához közeledve ezek a számok szabályosan emelkednek. Szerencsés és ritka esetben még ennél korábbi rokonság is kideríthető; így pl. a vicceknek régtől fogva céltáblái a kisebb-nagyobb diktátorok, és mivel a közöttük lévő hasonlóságok nagyobbak, mint a különbségek, miként a királyok a trónokat, ők a vicceket „öröklik” egymástól. Hasonlóan népszerű, bár nem ennyire régi a már idézett MÁV—MÁVAUT, az — Aki utoljára megy ki, oltsa el a villanyt! csattanójú, továbbá a Hegyeshalom felé vezető kiút, s még számos idézett és főként nem idézhető típus. Általában meg lehet állapítani, hogy közvetlen összefüggés van a viccek hosszabb élettartama és népszerűsége között, de valahogyan itt is a középmezőny a legnépesebb, mert a legrégibb vicceknek kevesebb a frissebb változatuk, és viszont: a legnépszerűbbek nem a legfiatalabb, de nem is a „legkorosabb” típusok közül kerülnek ki. Ez már nemcsak a megoldatlan problémák egyik időszakról a másikra való áthúzódásának a kérdése, tehát nemcsak a megoldatlanság tartja 66
