Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Balla D. Károly: Óvatosék
mint egy magyarországi kritikusunk meg is jegyezte — erény kovácsolódott: a tájleírás pontosságát, a vidék ábrázolásának intenzivitását, hiteles megjelenítését teremtettük meg — néven nevezése helyett. * * * Környezetemben egy szaporodó családra figyeltem fel mostanában. Közös nevük: Óvatosék. Régi, ősi család, s a természetes szaporulaton kívül most azzal is magyarázható létszámuk rohamos növekedése, hogy — divatos névvé válván — sokan erre magyarosítják korábbi családnevüket. Főleg rengeteg Éber vált napjainkra Óvatossá. Aki korábban arra ügyelt, hogy nehogy, az most arra int: talán még nem. Itt a még esik legnagyobb hangsúllyal, akkorával, hogy a nem szinte eltörpül mellette, mintha ott sem volna. Csak épp, szerényen, mégis ott van. „Talán még nem jött el az ideje” — halljuk tőlük, mintha az idővel oly személyes, oly közeli kapcsolatban lennének, hogy eljöveteléről biztosat állíthatnának. Közben nem veszik észre, hogy az idő átnyargal rajtuk, s hogy mit ne, és mit igen, azt többé nem tudják úgy porciózni, időzíteni, mint Éber korukban. Érdekes, hogy nemcsak az Éberek változtatnak mostanában nevet, hanem a Bátorok is. Ők, akik apró, de jól irányzott ütéseikkel már akkor rombolták a létező falat, mikor túloldalról még nem hallatszott döngetés. Most céljukat veszítve állnak a romokon, egy táborban bizonyulván azokkal, akik hosszú évtizedekig a legelszántabb falvédők voltak. Állnak a romokon és leeresztik öklüket. A távolibb, nagyobb, kikezdhetetlenebb klasszikus fal részint messze van, részint meg: épp annak a nagynak a nevében rombolódon: le a kicsi. Saját platformjuk ellen csak nem hadakozhatnak. Felveszik az Óvatos nevet, s jól megértik egymást azzal, aki Éberből vált névrokonukká. Amire azonban számítani nem lehetett korábban: a faldöntés előtti Óvatosok — talán sokallván a velük egynevűeket — Bátorakká válnak váratlanul, régi és új Éberek nem kis ijedelmére. * * * Frissen kiadott orosz nyelvű Kárpátalja-térkép van előttem. A helységnevek „természetesen” orosz formájukban szerepelnek rajta. De egyes vasútállomások neve ... Aligha tévedek, ha úgy godolom, egyedi kelet-közép-európai csodabogárral állunk szemben, torzságában egyszerre megejtő és nevetséges képződménnyel. Mert az még hagyján, hogy Eszenyt — a községet — Javorovóként tünteti fel a térkép, hiszen ez a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által szentesített neve (akkor is, ha határában nincs túl sok jávorfa); az viszont már kissé fura, hogy a Javorovónak keresztelt Eszeny legközelebbi vasútállomást Eszenyként nevezi meg a térkép. Azaz a vasútállomás egy hivatalosan nem létező falunevet visel. Ha lehet még cifrább példa: Bátyú község orosz neve: Uzlovoje. Vasútállomásának neve viszont nem Bátyú, nem Uzlovoje, hanem a Bátyúból szlávosított alakzat: Batyevo. íme, a történelem torz vigyora — egy friss térképen. * * * w. / 1989. február 26-án megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Öntevékenyen, alulról jövő kezdeményezésre, minden állami támogatás nélkül. Kis túlzással: annak ellenére. Az első olyan alakulat szűkebb pátriánkban, amely egy leendő tömegszervezet igényével lép fel, s amely alapítólevelében leszögezi: az anyanyelv mind szélesebb körű használatáért, a nemzeti hagyományok teljes felvállalásáért száll síkra, s ezen túl: az ezzel kapcsolatos érdekek védelméért. Az érdekvédelem puszta kinyilatkoztatása egyenértékű annak deklarálásával, hogy a hivatalos szervek ezeket az érdekeket nem képviselik megfelelően. 147
