Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Gál Sándor: a fájdalom árkai, a létezés peremén, fekete sugarak (versek)
Gál Sándor a fájdalom árkai feküdni a szőnyegen vagy a kövön a fájdalom mély árkokat hasit akárha kaszák pengenének a sötétség körülleng aztán már csak a libegés a fekete áradatban mintha madárrá változna a test és szárnyalna egy másik térben önmaga felett a létezés peremén vetkőznek bennem az éjszakák vetkőznek egyre csupaszabbá válnak sötétebbé önmaguk fénytelenségét az enyémre borítják itt ahol európai századok ülnek tudatunkban ahol valamiféle történelmet is a magunkénak mondhatnánk ha mondhatnánk egyre csak ez a belső pőrére-feketedés zajlik a lélek semlegesítödése nem a valami felé kapaszkodás és tartozás tudatossága hanem annak oldás a szerteszéledés a befelé menekülés a sokfelé hullás-züllés megnevezni sem tudom s ez a legfőbb baj hogy még nemet sem adhatok annak ami megérint mert az önpusztítás egybefogadása egy névvel való megnevezése és kimondása aligha is lehetséges itt vagyok mindennapi
