Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Gál Sándor: a fájdalom árkai, a létezés peremén, fekete sugarak (versek)
kétségeimmel kínjaimmal valahol európa közepén a létezés perifériáján több százezredmagammal az éjszakák vetköztetö sötétségét élve egyre csupaszábban egyre kétségbeesettebben és egyre magányosabban fekete sugarak rám szakadt az est és az írás ismét elkerült hiánya ólomnehéz súllyal megtelepedett a falak között minden összeszűkült bennem és köröttem mintha a külső nyomás megnövekedett volna s mintha az ellenállás a benső emberi tartás — vagy kitartás? renyhülne s mindezen túl a fájdalmak melyeket próbálok eltitkolni egyre hiábavalóbb s egyre kilátástalanabb igyekezettel a növekvő homályban képek úsznak elém mint vizmélyi látomások s lebegnek mintha valamit jeleznének mintha valamire figyelmeztetni akarnának majd tovaúsznak a homály kiáradt terein s nem hagynak maguk után semmit hacsak a hiányt nem a képek irásba-rögzitésének elmulasztott lehetőségét a képhiány — vershiány szétestek a ritmusok kihúnytak a metafora-fények félelmetes percek félelmetes pillanatok zsugorodik az idő s benne ami befejezhetetlen a képek elvesztése a sötétség diadala ott kívül s itt belül mintha már nem is élnék 48
