Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Tóth Ágnes: Gondolatok egy könyv ürügyén (Fehér István: A magyarországi németek kitelepítése 1945-1950)
Mindenki előtt ismeretes, immár következményeivel együtt, így aligha szükséges annak különösebb bizonyítása, hogy e régió közös gondjai közül — hosszú idő óta — az egyik legfontosabb a nemzetiségi kérdés elvi és gyakorlati rendezése lenne. A Duna-medence népei és kormányai időről időre nem csupán a rendezést, de mindezen problémákkal a szembenézést is igyekeztek elkerülni. A II. világháborút követő telepítési akciók pedig, amelyeket — a nagyhatalmak aktív közreműködése mellett — a nemzetiségi ügyek radikális megoldásaként deklaráltak, természetszerűleg nem rendezhette a felgyülemlett feszültségeket, sőt antihumánus, antidemokratikus volta, büntetőakcióként való megjelenése miatt csak továbbiakat eredményezhetett. Ugyanakkor azonban jogalapot teremtett a nemzetiségi kérdésnek egyes országok nemzeti ügyeként történő megjelenítésére, elfedve ezzel azt, hogy a nemzeti kisebbségek ügye, helyzete mindig, s mindenkor elsősorban a demokrácia fokmérője kell legyen. Mindezek figyelmen kívül hagyása, s az egyes nemzetiségek helyzetének, problémáinak látszólag elkülönítve, egymástól függetlenített módon való kezelése csakhamar megmutatta: az egyik oldalon tett engedmény bumerángként üt vissza a másikon. Jól tükrözi mindezt éppen Magyarország példája. Azzal ugyanis, hogy a magyar kormány a különböző kül- és belpolitikai erőviszonyok szorításában, valamint a lehetőségek téves megítélése folytán elfogadta és alkalmazta a kollektív felelősségre vonás elvét, nemcsak a magyarországi német nemzetiségű lakosságot érte különösen sok sérelem, de — megítélésünk szerint — ezekkel a szlovákiai magyarságot ért hasonló atrocitásokhoz is elvi legitimációját adta. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázására, valamint a magyarországi németek 1945—1950 között lezajlott kitelepítésének bemutatására és értékelésére is vállalkozott Fehér István, akinek most megjelent könyve bizonyos értelemben hiánypótlónak tekinthető, hisz ezek a kérdések csak újabban kerültek történelemírásunk érdeklődésének fő sodrába. Igaz, a korábbi évtizedekben is született már néhány igen fontos tanulmány és monográfia — elsősorban Balogh Sándor és Tilkovszky Lóránt munkáira gondolunk —, amelyek a kitelepítések nemzetközi összefüggéseit, külpolitikai vonatkozásait, valamint hazai németségünk háború alatti magatartását elemezték, helyzetét tárták föl. Többnyire azonban föltáratlanok a területi levéltáraknak a kitelepítések menetét, konkrét végrehajtását megmutató adatai, a szlovák—magyar lakosságcsere-egyezmény alapján végrehajtott kitelepítéssel valamint a belső telepítésekkel kapcsolatos összefüggései. Viszonylag kevés dokumentum, s földolgozás látott napvilágot a pártok, s a kormány állás- foglalásainak változásáról, vagy a magyarországi belpolitikai erőviszonyok alakulásának német kérdésre, illetve a nemzetiségi kérdés megoldási alternatíváira gyakorolt hatásáról is. Elsősorban ezekre a kérdésekre kerestünk választ — s mint ugyancsak e témával foglalkozó, bizonyos értelemben saját eddigi munkánk kontroli-lehetőségének is tekintettük —, amikor kézbe vettük Fehér István munkáját. A szerző igen reprezentatív forrásanyagot használt föl az események bemutatására, azok mindenoldalú megvilágítására. Ennek érdekében nemcsak az országos intézményekben őrzött forrásokat — Új Magyar Központi Levéltár, Párttörténeti Intézet Archívuma —, de a területi levéltárak egyes fondjainak anyagát is fölhasználta, ami mindenképpen teljesebbé tette a történtek föltárását. Hangsúlyt fektetett a korabeli sajtóban megjelent reagálásokra, azok kampányszerű, manipulativ, torz érdekérvényesítő voltára is. A kötet függelékében megjelent 19 rendelet szövegének közlése pedig nemcsak a magyarországi németek megítélésének változásairól ad hű képet, de átrágva magát rajtuk az olvasó, arról is megbizonyosodhat: a jogi hézagokkal, hiányosságokkal bíró jogszabályok milyen sok visszaélésre és önkényes értelmezésre adtak lehetőséget. A kötet tán leginkább kimunkált részei azok, amelyekben a kollektív felelősségre vonás elfogadásának nemzetközi hátterét, a nagyhatalmi viselkedés okait, a SZEB intézkedéseit, Benes Csehszlovákiájának politikai törekvéseit és a kitelepítések kezdeményezésében játszott szerepét boncolgatja. Az 1946 januárjában meginduló kitelepítések üteméről, a 89
