Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Tóth Ágnes: Gondolatok egy könyv ürügyén (Fehér István: A magyarországi németek kitelepítése 1945-1950)
kitelepítendők állandóan változó számáról, s annak okairól is részletes magyarázatot és jó összehasonlítási lehetőséget kapunk a bőven sorakoztatott — s eddig részleteiben ismeretlen — számadatok segítségével. Sok újat hozott a monográfia, s ez elvitathatatlan érdeme, az újonnan föltárt leváltári forrásanyag informatív jellegében is. Néhány ponton azonban vitatkozni szeretnénk a szerző megállapításaival, s bizonyos kérdések vizsgálatakor — saját kutatási tapasztalataink alapján — más szempontokat tartanánk hangsúlyozandónak, vagy legalább figyelembe veendőnek. Itt most csak két dologra szeretnénk fölhívni a figyelmet. Megítélésünk szerint a szovjet csapatok által 1945 január—februárjában, a magyarországi német lakosság köréből végrehajtott elhurcolások számarányukban lényegesen jelentősebbek voltak. Semmiképpen nem elszigetelt és egyéni akciókról volt szó, büntető jellegük pedig nyilvánvaló. Ezekre a több éves fogolylétet jelentő, Ukrajnába történt deportálásokra nagyobb részt még a Fegyverszüneti Egyezmény megkötése — 1945. január 20. — előtt került sor. S ehhez kapcsolódóan szeretném fölhívni a figyelmet arra is, hogy 1945 decemberéig — a kollektív bűnösség elvén alapuló rendelet megjelenéséig — jelentős időeltolódás, aszinkron figyelhető meg a gyakorlatban végrehajtott akciók és a rendeletek által lehetővé tettek között. Az esetek nagy részében, legyen szó bár internálásról, összeköltöztetésről, vagyonelkobzásról, ezek tényleges végrehajtása még a jogi fedezetet nyújtó — s ezáltal a törvényességet biztosító — rendeletek megjelenése előtt megkezdődött. Az ilyenfajta gyakorlat veszélyeit — főként a későbbiek ismeretében — tán hangsúlyoznunk sem szükséges. Magyarországon a II. világháborút követő kitelepítési akciók lebonyolításával a Népgondozó Hivatal, az Országos Földhivatal Telepítési Főosztálya, valamint a Magyar Áttelepítési Kormánybiztossság volt megbízva. Az említett telepítést végzők tevékenysége és jogköre, valamint egymáshoz kapcsolódása is nagymértékben változott, de különbözött időbeli létezésük is — elsősorban az elvégzendő feladatok függvényében. Az 1945. május 10-én létrehozott Népgondozó Hivatal hatáskörébe elsősorban az országban tartózkodó menekültek elhelyezése tartozott, majd később történt meg hatáskörének kibővítése és tevékenységének kiterjesztése oly módon, hogy a magyarországi német nemzetiségű lakosság nemzethűségét igazoló járási bizottságok létrehozása, irányítása és ellenőrzése, valamint az igazolások eredményének figyelembevételével a német nemzetiségű lakosság internálása és összeköltöztetése is jogában állott. Ezzel csaknem egy időben — 1945. június 22-én — a Földművelésügyi Minisztérium 6342/1945. sz. elnöki rendelete létrehívta az Országos Földbirtokrendező Tanács Telepítési Hivatalát, amelynek feladata volt azoknak az igényjogosultaknak, akik lakóhelyükön nem jutottak földhöz, az ország más területén történő letelepítése. Ettől kezdődően vita tárgyát képezte a telepítési hatáskörök tisztázatlansága a Népgondozó Hivatallal szemben. Minden jogkörmegosztási kísérlet és szabályozás ellenére a nézeteltérések mindvégig — 1946. június 30-ig — fönnálltak. A 7310/1946. M.E. sz. rendelet megszüntette a Népgondozó Hivatalt, s július 1-jétől kezdődően a magyarországi német lakosságnak a Németországba történő áttelepítésével kapcsolatos teendőket a belügyminisztérium, míg a Népgondozó Hivatal hatáskörébe tartozó egyéb feladatokat a népjóléti minisztérium menekültügyi osztálya látta el. Mindezt az indokolta, hogy 1946 elejére nyilvánvalóvá vált a szlovák—magyar lakosság- csere és a magyarországi német nemzetiségű lakosság kitelepítésének direkt módon történő összekapcsolódása, s ezzel összefüggésben az elkövetkezendő időszakban a belső telepítések háttérbe kerülése. A német nemzetiség kitelepítését, a Népgondonzó Hivatal megszűnése után a még általa létrehozott, de immár a belügyminiszter közvetlen alárendeltjeként működő Kitelepítési vagy Áttelepítési Oszlopok végezték. Több mozgó csoport — Vagyonösszeíró, Mentesítő, Gazdasági, Vagonírozó, Ingóösszeszedő —, amelyek járva az érintett községeket, munkájuk végeztével újabb községekbe távoztak. Tevékenységüket ún. Karhatalmi Oszlop segítette. Az egyes csoportok élelmezése, ellátása tartózkodásuk idején természetesen az illető községeket terhelte. A Kitelepítési Oszlop egyes csoportjai munkájukat — a helyi közigaz90
