Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Goór Imre: Orosz János vallatása
az erőszakolt előadásban. A festmények ott vannak a falon, azok beszéljenek helyettem. Aki egy hullámhosszon van velem, az megért. Ki tudja olvasni belőlük, milyen iskolát jártam, mi a véleményem emberekről és viszonylatokról, kapcsolódásokról; érzelmi s értelmi összefüggésekről, félelemről és rettegésről, lelkiállapotaimról. Megtudhatja igazságaimat. Még arról is értesülhet, hogy munka közben, tanult és megtalált elméleteim miként segítenek nekem, ha bizonytalanság fog el, vagy netán elakadok. Ezekről nehéz lenne megfogható an-értelmeset mondani azoknak, akik nincsenek otthon az állandó szellemi jelenlétet követelő alkotói világban. Ilyen gondolatok közt fogtak karon s cipeltek a terem közepére, hogy ajánlómagyarázó beszéde elmondtával a kiállításmegnyitó Nagy Lászlónak legyen kivel kezet fognia. Ez a beszélgetés is olyan bemutatóféle, amelyikben alig megközelíthető dolgokat próbálunk megfogalmazni. — — ígérem, nem fogunk magyarázkodni és kézfogásra sem kerül majd sor, hiszen példabeszéded világos. 0 — Sokszor elgondolkoztam azon, hogy a zene miért áll közelebb az emberhez, mint a festészet. Talán, mert egyik fő eleme, a ritmus, már a magzati létezés idején az anya járása, a szívverés és a keringés által bennünk él; s később a bonyolult matematikai rendszerekbe, így a műbe is beépül. Persze ugyanez igaz lehet a képzőművészetekre is; de itt az elemi, velünk született képességeinket lerontják a gyenge rajztanárok: a romlatlan emberpalánták ízlése, képolvasása általában a felnőtteké felett áll. — — Töprengéseid igényességről tanúskodnak. Ugyanezek feszítik műveidet a robbanásig. A robbanás képeid, rajzaid lényege. Kiegészítő színek, vagy fekete-fehér ellentétek gazdag variációjában teremnek az életerős formák, legtöbbször telten, érzékien és érzékletesen, szűk árkádos, vagy kiélezett vonalas rendbe fogottan. Munkáid monumentális létét vizsgálom. Sokan azzal érik el ezt a hatást, hogy kompozíciójuk külső vonalait a keret közelében vezetik; te a kép közepére állítod a drámát, s addig engeded a szélek felé kizengeni, amíg a tér is jelentős marad. Nem hagysz négyzetcentimétemyi fölösleges hátteret sem: a pozitív formák erejének küzdelmével robbantod szét a határokat. A nehezebb megoldást választottad ... — Őseim, szüleim parasztok, munkások. Nem kapták könnyen az életet. Én is esztergályos előélet után kerültem a főiskolára, ahol a szocreál dühöngött. Kerülő úton szereztem tudomást a modern művészetről. Bár a főiskolának ragyogó francia impresszionista reprodukcióanyaga volt, a könyvtár elzárta elölünk. Megrovásnak számított, hogy olykor „berényes”-nek, vagy „derkovitsos”-nak ítélte tanulmányunkat a mester. Rjepin és Munkácsy voltak a követendő példák. Szinnyeit dekadensnek és formalistának hirdette a művészetpolitika; míg Derko- vitsot témáiban szocialistának, formájában enerváltnak, polgárinak mondták. Szerencsére barátokra, társakra találtam. Ők jelentették azt az erkölcsi-szellemi közösséget, melynek íratlan szabályai közt a művész felelőssége első helyen állt. Tehetségünk fáradhatatlan kimunkálása a baráti kötelék mércéje volt. 1957-ben nyert diplomát. Valamelyest szabadabb lett a művészeti élet, a hatalom mással volt elfoglalva ... A Der0 95
