Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Goór Imre: Orosz János vallatása
kovits-díj, a római ösztöndíj, a három és fél éves olaszországi tanulmányút jelzi a pályát. Hazai, nagy jelentőségű tárlatai mellett kiállításai vannak ebben az időben Indiában, Rómában, Firenzében, Bécsben, Szardíniában; 1981-ben Berlinben, 1983-ban az USA- ban (Lake Hope, Chicago, New York) és Kanadában (Torontó), s ismét Rómában..Díjai szaporodnak: Oklevél az újdelhi nemzetközi kiállításon. Munkácsy-dij, III. fokozat; Róma és a Római Akadémia Alapítványának ezüstérme; Egry József-díj; debreceni nyári tárlat nagydíja; Eger város díja az egri nemzetközi aquarell biennálén. 1979-ben elnyeri a Munka Érdemrend arany fokozatát. 1980-ban másodszor díjazza a város az egri biennálén; s 1983-ban a szegedi nyári tárlat festészeti első díjasa lesz. S 1988-ban 100 ezer Ft-tal járó díjat érdemel ki annak a „Magyar Művészetért” nagydíjnak az elnyerésével, amit a Magyar Ifjúság olvasói választotta kuratórium neki ítél. Vallatom Orosz Jánost. Festményeit, szobrait, rajzait. Előttem vannak katalógusai, Kerékgyártó István gondos, értő monográfiája. Munkáin az emberféltés, a leselkedő Gonosz: szörnyek, tűz, megégettetés, állandó veszély. Az emberállat sokféle arca s a szeretet. A gyönyörűséget halál árnyékolja, a szépséget rettenet koszorúzza. Torz fintorai az életnek: esettséggel a könyörtelenség. A század poklai, keresztjei. Megégett emberek sora. Orosz faragja vésővel, égeti benzinlámpával, kalapálja-formálja, rajzolja őket. Ha akar, mítoszt teremt a vásznon ősi, keleti hagyományból, gyerekkori élményből. Színei most kivilágosodnak, mint földöntúli ragyogásban. Ünnepi darabokat teremt figurákkal, állatokkal töltve ki a kép alig meghatározható terét, hogy alakjait az időtlenségbe mentse. ' Elveszti a választott költőbarátot, Nagy Lászlót. Tíz csodálatos festményben őrzi meg „Földi vonulását”. Kosa Ferenc megkéri, faragjon-fessen filmjéhez betlehemes-szobrokat. Népköltészetet, népi játékot mondanak Mária, József s a Háromkirályok. S eljő a harmóniatermő Nap, homok, tenger születésének ideje kékben-lilában, s a vörösek felizzó színeiben. 1968—1973-ig a tél s nyár között szobrait faragja a Villány melletti bányánál. Növényi formák ürügyén anyát s gyermeket, meg életfát tömörít rózsamárványba. Háromméteres szoborban láttatja meg a Jövőt, mely durván faragott oszlop csúcsán egyensúlyozó szürkemárvány kúp-korong; mintha lebegne, mintha felszállana fényesre csiszoltan. Kiállítási rajzokat készít: ritka értékeit a magyar modern művészetnek. Ezek rendszerint termékeny alkotó periódusainak előőrsei. Jövendő varázslásait találgathatjuk: festmények lesznek? szobrok?; vagy talán a legújabban megismert csodákat termő anyag, s tűzzománc műfajából kelnek életre? m Csoóritól Kosáig s Kerékgyártóig a legfontosabbakat már leírták s elmondták Orosz Jánosról. De nem szólhattak arról a baráti kötelékről, melynek feszítőszilárdsága együtt bírta tartani tagjait, miközben elemi erőkkel hadakoztak. Nagy László, Csoóri Sándor, Tornai József, Marsall László, Orbán Ottó, Kosa Ferenc, Kiss Ferenc Orosz Jánossal — művészi eszmélése óta — mindmáig egy csapatban volt. Közvetlen szellemi elődeikkel együtt ők szakították ki a mindenségnek azt a darabját, melyben egy nép művészete saját gyökereivel biztosan megfogózhat. Goór Imre 96
