Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Haza és nemzeti önismeret - Lakitelek 1979-1989 (A fiatal írók találkozójának tizedik évfordulójára) - Móser Zoltán: Se nem tél, se nem ősz
mondja — az apák és fiúk összetartozása és különállása is ezt erősíti —, hogy tessék új utat, új csapást keresni, ott, ahol tudtok, vagy ott — és ez a szomorúbb —, ahol mi mutatjuk. (Hátborzongató ez a folytonos „mi”: a „ti” és az „ők” helyett.) Pontosabban nincs is ilyen megfogalmazás, nincs is ilyen szabály, mert magától választ utat minden generáció; nem a jó keresésének ösztöne által, hanem a szakadékok, árkok, a felhalmozott bűnök kikerülése, elkerülése szándékától vezéreltetve. Ha most felülről nézem, szemlélem ezeket az utakat, olyannak tűnnek, mint a sípályák: hol jobbra, hol balra térnek el, a lehetséges — vagy a könnyebb — irányt mutatva a követőknek, a nemzedéktársaknak. (A demokráciában minden irány lehetséges, a diktatúrákban csak egy, s ez mindig meredek szurdok mellett vezet: ezért is van annyi látványos bukás, tragédia. Az is igaz, hogy a damaszkuszi útra is van itt elágazás, de ez már „A diktatúra szépségideálja és haszna” című fejezetbe tartozik.) S mert az irány sohasem egyenes, a szélesség ritkán adott, ezért is lehetséges, hogy találkoznak vagy érintkeznek az egyes generációk vágta utak, ám ha nem is érintkeznek vagy metszik egymást, a ritkuló fák között, a ritkás erdőben látni (átlátni), hogy a következő generáció által megkezdett csapás már elérte, sőt egy kicsit túl is haladta az előzőt. És ez a legtöbbször — ezt érzem a mi esetünkben is — feszültséget teremt, irigységet, mérget és ellenségeskedést szül. Végül még egy megjegyzés: lehet feladat és cél a gyors előrehaladás helyett a minél szélesebb — ezért rövidebb — út kijelölése, megmunkálása, ami azért zavarba ejtő, mert nem tudni e széles sáv hasznát. (Csak a beavatottak tudják állítólag.) Itt s ekkor szoktak megjelenni falragaszok, azokon jelmondatok a „mi utunk”-ról és az „egyetlen igazi út”- ról, amely a bibliai példázattal ellentétben nem szűk, hanem széles, túl széles: annyira, hogy csak érezhető, de át nem látható. (Hogy Dante is valami ilyesmiről szólt a középkor végén, abban Arthurnak alighanem igaza van, de jobb volna, ha nem menne időben olyan távolra.) Lehet-e énekelni? Lajtha László 1943 januárjában az udvarhelyszéki Kápolnás faluban készített olyan felvételt, ahol az összegyűlt, falusi férfiak egy csoportja énekel. Hogy a szöveget most nem idézem, a kottát nem mellékelem, annak oka, hogy itt az ragadt magával, ahogy az összegyűlt férfiak énekelnek. (Az anyagot a Pátria lemezsorozatból ismerem.) Mert egészen más egyedül énekelni — itt lehet, szabad, sőt kívánatos vagy örömteli, ha improvizálnak, kihagynak, elhagynak, ha ritmust váltanak —, azután megint más párban énekelni (itt aztán nem lehet tévedni!), és megint más a csoportos éneklés módja is, az eredménye is: a kapott és hallott dal. De mit is akarok ebből kihozni? Példázatként, hasonlatként azt, hogy az együtténeklés (sajnos, ilyenre példa már ritkán találtatik), az azonos húron pendülés, az együttes (ösztönös?) cselekedni akarás és ennek kényszere a generációk egyik — fontos?, pontos? — ismérve volna, ahol nem az egyéni, egyénies, feltűnő, kiugró hang és személy a fontos. Vagyis: a generációhoz kapcsolódó, együvé tartozó hajlandóság s akarat az egyéneket megszüntető erőt s így ellenerőt hozna létre? Azt hiszem, épp ellenkezőleg, mert a generáción nem az ismert vagy már híressé vált alkotókat, egyéniségeket kell értenem — van, aki már 7-8 évesen kivált —, hisz azok ennek felette állanak, ugyanakkor ide is tartoznak, hanem a széles, névtelen tömeget, ahol — mert a jó hangúak vannak túlsúlyban —, a rossz énekes is elfér, őt is megtűrik. Épp ezért, az éneknél maradva, egy másik példázattal is előállhatok. Ez pedig középkori kolostorba vezet: itt a barátok, szerzetesek között mindig volt egy hamisan éneklő testvér, ő lett volna a földi, szemben a többivel, a szépen, tisztán éneklőkkel, akik a mennyeit jelezték. De a hamis hang ennél többre volt hivatott: a dal, a dallam tisztaságán túl magára a tisztaság és szépség eszményére, azokra irányította a figyelmet, akik ezt képviselik, megteremtik. Ennek példájára mondom generációm tagjainak, hogy ha van köztünk egy-egy ilyen hamis énekes (mert tudjuk, hogy van, és még pénzt is kap ezért sőt még 84
