Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Rónay László: A hazától búcsúzó Márai
— az alak csak alkotó eleme volt annak a nyugtalanító, fojtogató feszültségnek, ami eláradt most a teremben, a hallgató tömeg lelkében, bennem is.” (II. 134.) A démon megfékezhető, „ez az erő csak akkor tud előtörni homályos, alvilági rejtekéből, ha az emberi műveltség összjátéka, az erkölcs, a fegyelem, a méltányosság és az arányérzék csodálatos remekműve valahogyan elrothad, pudvás lesz, nincs többé ellenálló erő a finom és nagyszerű szerkezetben: ilyenkor előmászik a szörny, a démon, amelyről Goethe beszélt”. (I. 78.) Ebből a szörnyből hiányzik ugyan az „értelem akarata”, de hatása alá kerül mindenki, aki „gyanútlan”. Európa is az volt, amikor a Hang szólni kezdett. Európa lelkét csak írói menthetik meg — ezt a gondolatot az Európa elrablásában is felvetette Márai, s a Sértődöttekben több változatban igazolja. Az Írók ugyan fogynak. Vannak tehetségesek, de az igaziak mind kevesebben maradnak, s menekülnek a nyilvánosság elől a magányba, mely művüket sértetlenné teszi, s megőrzi az irodalom rangját. (Érdemes idézni Garren Péter névsorát: Proust, Thomas Mann, Gide, Huxley, Virginia Woolf, Sigrid Undset, Theodor Dreiser, O’Neill, Mauriac, Knut Hamsun.) A Hang megszólalása után a témáik is fogynak, le kell mondaniuk a művészet és a szerelem megjelenítéséről is. Igaz, ezt a bárónő mondja, a dilettáns író, Garren Péter azonban kiegészíti: „A műveltség csak egy szó, ha nincs mögötte egyfajta érzés.” Ezt az érzést őrizték az írók, a magányosak, visszavonulva. Ez az érzés Európa érzése is, a hagyomány tudata, mely Pál apostolt éppúgy magába foglalja, mint chartres-i katedrális fölött tükröződő kékséget. Ezt a Hang nem semmisíthette meg, s végeredményben a „forradalom” gondolatát sem tudta kisajátítani. Mirza Rey és Garren Péter, mint két összeesküvő, a lélek titkos megbízottai, tudták, hogy „a forradalom elkerülhetetlen”, de nem arra a forradalomra gondoltak, amire a Hang birtokosa, hanem egy másik, nemes, tiszta forradalomra, amely „Európa új, utolsó és legnagyobb értelme lesz”, a lélek, a szellem forradalmára. Ebben a tudatukban osztoztak a megmaradt kevés igazi íróval, a tehetségekkel, akik magányukban ugyanezt őrizték, szolgálták. Ellenük tehetetlen volt a Hang. Ezek az írók nem „hivatásinak, nem „életmód”-nak, „elhivatottság” dolgának tekintették íróságukat, hanem „állapotának, „életmód”-nak. Nem „ szépet”, nem „nagyot”, nem „bölcset” akartak írni, hanem csak az „igazat”. Ez az igazságtudat adja Garren Péter fölényét a Sportpalast nézőterén összegyűlt, fanatizált tömeggel szemben. Ez teszi képessé arra, hogy pontosan, hitelesen írja le a Hang birtokosát. Mély és titokzatos kapcsolata van az igazsággal, „melyet a jelenségek zűrzavara, az emberi indulatok és vélemények sokfélesége és a világegyetem megmagyarázhatatlan tüneményeinek sugárzása továbbít”. (1.71.) A művész kegyelmi állapot birtokosa, „az író állandó, szerves összhangban él a világgal, mint Goethe”. Ha ezt a kapcsolatot fölmondja és kilépve a magányból alkalmi érdekek szolgálatára állna, elárulta íróságát. Az író sosem vállalkozhatik prófétai szerepre, nem lehet küldött. írni: beavatottság, termékeny és titokzatos kapcsolat létesítése az anyanyelvvel, s általa a nemzettel. Ez Garren Péter és Mirza Rey szerint az „igazi forradalom”. A Sértődöttek ben végképp felbontotta és szétzilálta Márai a regényszerkezetet: esszékre, gondolattöredékekre, aforizmákra és hatalmas gondolattömbökre, melyeket olykor expresszív hevülettel rendel egymás mellé. Stílusa visszatérést jelez a Féltékenyekhez, de a regény alig-alig tart igazi kapcsolatot elődjével, hiszen szinte semmi sem teljesedik be abból, amit annak végszavában ígért. Magatartásának politikai tartalmát joggal bírálta Lukács György, de az az erő, mellyel a „modem Bizáncot”, Berlint ábrázolta, a már-már kísérteties hangulatteremtő erő, mellyel a harmincas éveket jelenítette meg, igazi írói tehetségre és elhivatottságra vallott. Nagy kár, hogy ő is „sértődött”-nek érezte magát. S a magyar irodalomnak súlyos vesztesége, hogy engedett a saját versében kifejtett gondolatnak: De hív a tenger, merülj meztelen A meghittből lépj ki a végtelenbe Holt mintákból kelj fel elevenen 36
