Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Haza és nemzeti önismeret - Lakitelek 1979-1989 (A fiatal írók találkozójának tizedik évfordulójára) - Tordai Zádor: Tíz éve…
eredménnyé, ami lehetővé tenné a régi találkozó következményeinek és távlati értelmeinek megmérettetését. De nem is lehet már értelmezés nélkül visszagondolni. Már csak azért sem, mert áttevődtek a régi problémák és feltárultak újak. A visszagondolás ugyanakkor segíthet e problémák megértésében. Az emlékeimet, legfőképpen az érzéseket vizsgálgatva egy nyugtalan és türelmetlen sokaságra kell gondolnom. Néhány író, néhány értelmiségi jött volt össze és mindenki mondta a magáét. Le nem ülepedő gomolygásra emlékszem: nem formálódott közös gondolat és közös szándék — inkább csak párhuzamosságok kötegei. Az amúgy is jól tudott ellentétek sem hidalódtak át. Sokféleképpen lehetne ezt értékelni és értelmezni, de az évforduló alkalmából valami történeti jellemzés az indokolt: hogy a múltba s utána a jövőbe kössön. A múltra nézve: voltak a „hatvanas évek” reményei és megcsúfoltatásuk, voltak a „hetvenes évek” radikalizálódásai és az ellenzékek eszmélődései. Ez utóbbi eseménye volt a lakiteleki találkozó is. Azáltal éppen, hogy mindenki mondta a magáét. Mert közösben és nyilvánosság előtt tehette és tette. Nem a megszokott körökben, nem ott, ahol mindenki mindenkiről tudhatta, mit fog mondani és válaszolni. így lett a mondásból kimondás. Ez pedig feltétele annak, hogy később valami közössé is válhassék a szavakból és gondolatokból: Éreztem akkor valami furcsa kettősséget is, amit aligha tudtam volna megfogalmazni. Húzó áramlat és szándék között feszülő ívet sejtettem, és egyoldalúságokból alakult ellentéteket. A mélyben húzódó szembenállás árnyai is zavartak volt. A rokonszenves szándékokat pedig tehetetleneknek éreztem. Mindez egy múlt kísértetében állt össze: népiesek és urbánusak ellentétei szerint. Fontosnak tudtam az áthidalás szándékait — főként, mert nem láttam a feloldás lehetőségeit. Zavart ez: a múltbeli konfliktusok keserű tanulságai szerint. Megkötő kölönc lerázása, anakronisztikus és mégis ható viszony áttörése ezért volt fontos számomra. Ezt az érzést ma sem tartom megalapozatlannak, tévesnek vagy elhamarkodottnak. Az áthidalási kísérletek kudarca sem változtat ezen semmit, sőt: ezeket az ellentéteket nem áthidalni kellett és kell, hanem túlhaladni rajtuk. Ehhez pedig idő és változások szükségeltetnek. Olyanok, amilyenek kibontakozóban vannak. Mindez azonban csak vetület volt és az ma is: a nemzeti problémavilág értelmezésének, a nemzeti szemléletmódnak, az aggódó gondolkodásnak a vetülete. Történésbe fogva: a „hatvanas” és „hetvenes” években mind többen adták meg e problémakörnek a jussát. Mind többen tartották fontosnak, hogy legalább szóval tegyenek valamit 'az ebbéli tennivalók tudatosítása érdekében. Ébresztgetés történt: fontos volt megküzdeni azzal a közönnyel és közömbösséggel, amely Magyarországon a határokon túl élő magyarok sorsát fogadta: alig ismerte, alig figyelt erre akkor a közvélemény és a közhangulat. Ez ugyan nem minden, de a legfontosabb, amit emlékezésként mondani lehet a lakiteleki találkozóról. Sokkal fontosabbat viszont az ott érzékelt problémákról lehet, tehát kell mondani. Az azóta, főleg az utóbbi időben történtek szerint. Hogy parabolával jellemezzek: ami Lakiteleken volt, azt valamiféle csírázásnak mondanám: ebből bomlik most ki a virág. A termés ideje azonban messze van, az érlelődésé még odábbi. Mert inkább a megtermékenyülés ideje a mai. Ilyenkor két veszély is van: az, hogy terméketlen marad a virág, vagy rossz keresztezés jön létre. A gondolkodásra késztető összefüggések és jelenségek közül — a találkozó emlékei szerint — elsőként a népies—urbánus ellentét tolakszik bennem előtérbe. Azért is, mert a lakiteleki találkozó áthidalási kísérlet is volt, aztán mert az elsősorban az „egyik fél” találkozója volt. És éppen ennek volt, a nemzeti szellem által, a legnagyobb alapja és háttere a magyar társadalomban. Hiszen a „népies” irányzat vállalta hosszú időn át egyedül a nemzeti szemléletmódot és problematikát. Eszerint pedig egy, a magyarság többségét átfogó ideológiát fejezett ki. Ezt viszont olyan előzmények szerint tették, amelyekben a nemzeti problémákat nem 55
