Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - Haza és nemzeti önismeret - Lakitelek 1979-1989 (A fiatal írók találkozójának tizedik évfordulójára) - Tordai Zádor: Tíz éve…

elvontan és önmagukban, hanem jól meghatározott társadalmi követelményrendszer szerint gondolták volt. Ez volt ennek az irányzatnak, a két háború között, erénye és ereje.

Erre hivatkozott, örökösének és folytatójának vallotta magát a későbbi — vagy inkább kései — népiesség. A hivatkozás jogos volt, amennyiben szerves folytatás létezett: a fiatalabb generáció személyes kapcsolatok rendje szerint folytatta az előző munkálkodását. Tényleges szellemi filiáció létezett — ahogy egyesek mondták: az „arany” és az „ezüst” korok generációja között.

Sokáig volt az irányzat szűkebb értelmiségi, írói csoport, amelynek inkább áttételes volt a hatása. Azért ilyen, mert alapvetően már megváltozott a társadalmi valóság, amely az irányzatnak azelőtt alapot adott volt. A háború után nemcsak a szegényparasztság tűnt ugyanis el, de átalakult a falusi világ. Aligha lehet ma parasztságról beszélni. Sajátos polgáriasulás, városi életformákhoz való alkalmazkodás által urbanizálódott a falusi élet- és szemléletmód. Meg is jelent a népies eszmevilágban a paraszti életforma elsiratása, a megfelelő nosztalgiákkal együtt.

Eltűnt tehát az a társadalmi cél és alap, az a valóság, ami a népies irányzat erejét a nemzeti szemléleten belül és más nemzeti magatartásokkal — így a „ködevők”-ével — szemben adta. A népiesség hivatkozási ponttá zsugorodott.

Szükség van az új helyzet szerinti társadalmi tartalom kialakítására, de létezik a mítoszokba süllyedés és a ködevők elhatalmasodásának veszélye is.

Lakiteleken, a találkozón még ez a régebbi helyzet hatása volt jellemző. A Demokrata Fórum létrejöttével viszont közös „mozgalom” kezd kialakulni, és kiemelheti az egész irányzatot a régebbi szűk keretek közül. Mind nagyobb szerephez jutnak a fiatalabbak, akik új helyzetek szerint élnek és gondolkodnak, és mind többen vanak olyanok, akik már nem tartoznak egy (szűkebb) írói-értelmiségi körhöz. A filiációk sorai is mind kevésbé hatnak, viszont erősödik a mai társadalmi problémák nyomása. Mind többen vannak, akik ezek szerint gondolkodva részei a közös törekvéseknek. És a közössé válás az új társadalmi problémák és igények szerinti gondolkodást hozza a nemzeti szemlélet előtereibe. Tehát a (régi) népiességre való hivatkozás, a régi példa is csak ilyen új gondolkodási és cselekvési módokban lehet annyira-amennyire jogos. Ugyanakkor az életforma változásai miatt aligha van reális értelme a népies—urbánus megkülönböztetésnek. A meghaladás lehetőségét kínálja az új helyzet: az új problémák felmérése és vállalása által.

A közössé válásban és a közös cselekvés útjainak keresésében természetesen fontosak a rendező szerephez jutó elkötelezettségek és elképzelések. A közvetlenek éppúgy, mint a legáltalánosabbak. Ilyen értelemben is fontos a nemzeti szemlélet új alakjainak, jellegének és céljainak a kialakítása. A nemzeti szemlélet is sokféleképpen lehet ugyanis mozgatóerő: lehet pusztán érzelmi módon az, de lehet gondolati és öntudatos módon is. És az emberben mindig van ez is, meg az is. Vagyis az érzelmi és értelmi tényezők viszonya is fontos. És az átgondolt értelmek közös érvényének mértéke és súlya is az. Annál is inkább, mert az érzelmi magatartások túlsúlya mindig gátolja a gondolati tisztázást. Viszont gyakran vezetnek olyasmihez, amit Bibó István szavai szerint „zsákutcás fejlődésnek” — pontosabban — ilyen magatartásnak — lehetne nevezni.

A társadalom problémái átgondolásának egyik módja a nemzettudatból és a nemzet valóságából indul ki. Ez utóbbi kínálja — közülük — a legáltalánosabb kiindulópontot. Hiszen tény, hogy a nemzet valójában mindent átfogó közös egység. Ez pedig a problémák egész körét kínálja úgy, ahogy azok a nemzeti szemléletmód és a megfelelő törekvések rendeződéseivé is alakulhatnak. Ezen belül aztán van belső problémakör és a külsők köre.

A belső problémák között nincs eleve adott fontossági sorrend és nincsenek eleve adott központi kérdések. Ami előtérbe kerül, azt mindig a közös valóság viszonyai és küzdelmei hozzák oda. Ilyen mindaz, ami által megtörik a társadalom kiegyensúlyozott egysége, vagy ami miatt nem tud az, egy változássoron belül, létrejönni. Ami a társadalom, tehát a nemzet kiegyensúlyozot életének folyamatait megbontja, ami ebben a legakutabb, az válik nemzeti súlyú problémává.

Mert hát mi más a nemzet élete, mint a belső ellentétek megfogalmazódásának, kihordá56