Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Haza és nemzeti önismeret - Lakitelek 1979-1989 (A fiatal írók találkozójának tizedik évfordulójára) - Tordai Zádor: Tíz éve…
pában megvalósult modellje sem. S ez az 1956 után a többinél sok vonatkozásban rugalmasabb magyar változatra is vonatkozik. Ma már nemcsak látjuk, de — igen sok oldalnál — bizonyítani is tudjuk: ha korábban nem,*hát 1923-ban a Szovjetunióban olyan váltóátállítás történt, amely a forradalmi erők fokozatos (ó, mily irodalmi kifejezés) „pacifikálásához” vezetett, s a szovjet modellt egy parancsuralmi logika szerint stabilizálta. Az iparosítás, a kolhozosítás, még a kulturális forradalom programja is az ún. hadikommunizmus játékszabályainak, s később a birodalmi logikának rendelődött alá. Ilyen körülmények között pedig — bármily illúzióromboló s fájdalmas is ez a tény — a demokratikus megújulás energiáit felszabadító koalíciós időszak csak sajnálatosan rövid kitérő lehetett történelmünkben, mint ahogy a gazdaságirányítási rendszer reformjának (amelyet oly sokan tekintettünk a megújuláshoz vezető aranyhídnak) visszatérő megtorpedózása is törvényszerű a szocializmus sztálini modelljén belül vagy annak árnyékában. Ez az út tehát zsákutcának bizonyult. Az etatizmus, a központi újraelosztás, a hatalom- koncentráció, az ideológia mindenhatósága azonban nem a szocializmus attribútumai, mint ahogy a tulajdonkoncentráció, a konszernek mindenhatósága, a harmadik világ alávetettsége sem feltétele a demokráciának. Nem a szocializmus, hanem az államszocializmus, a bürokratikus szocializmus veszett csatát. Van-e esély rá, s ha igen, milyen úton valósítható meg a békés átmenet a bürokratikus szocializmusból a demokratikus szocializmusba? Lakiteleken ilyen formában a probléma nyilvánvalóan nem fogalmazódhatott meg; a tanácskozásnak nem is ez volt a témája. Mert az elintézetlen kérdések egymásra torlódása kilátástalanságot indukált s légszomjat okozott ugyan — ez a tanácskozás atmoszféráját is befolyásolta —, de akkor még sem a külső, sem a belső politikai erőtérben nem voltak adottak a kívánt, az egész térséget érintő átalakulás külső és belső feltételei. A kondíciók napjainkban sem egyértelműek. A kibontakozás felé mutató pozitív változások — legalábbis rövid távon — még ma sem visszafordíthatatlanok. Mégis: a magyar társadalom mély gazdasági, politikai és erkölcsi válságából a nyíltság és az átalakítás politikájával társuló új szovjet külpolitikai gondolkodás, a politikai reform elkerülhetetlenségével kapcsolatos irányzat áttörési esélyei az MSZMP vezetésén belül az új, alulról építkező, szocialista, demokratikus irányultságú, pártjellegű mozgalmak, érdek- szervezetek, társaságok kikristályosodása már reális történelmi alternatívát kínál a kataklizmák nélküli átmenethez, a közös kiútkereséshez. Úgy érzem, egy évtizede — a körülményekből adódóan még „reflektálatlanul” s a represszió kockázatát vállalva ugyan — egy ilyen mozgalom kiteljesedési folyamata kezdődött meg Lakiteleken. Gondolom, a tanácskozás(ok) szervezői is a Magyar Demokrata Fórum prehistorikumához sorolják majd a lakiteleki dialógust „A nemzetről — szellemi értelemben”. Tordai Zádor TÍZ ÉVE... T íz év sok is, kevés is. Emlékezni sok, értékelni kevés. A személyes érzések és értelmek már elhalványodtak, a „közértelmek” még nem bontakoztak ki. Évekig alig-alig változott valami, ami távlatot teremthetett volna. A szándékokat így ismételni kellett és ismételgetni lehetett. Aztán annál inkább meglódult a mozgadalom. Valami kezd kibontakozni: a lakiteleki találkozóval kezdődő mozgolódás ezen belül a Demokrata Fórum formálódásaival kapcsolható össze. A kezdetek azonban még nem forrottak ki olyan 54
