Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium I. (regényrészlet)
emberek különbséget tudtak tenni köztük, alkalmazni tudták őket a helyi földrajzi és életkörülményekhez. Aki élt már sivatagi nomádok vagy Amazonas-vidéki indiánok közt, tudja, hogy a mi óránk ott értelmét veszti, fölöslegessé válik. Fölösleges szerkezetté, élettől elszakított absztrakcióvá. A trópusok buja növényzete megtévesztő, mert a bőség, termékenység benyomását kelti. A valóságban itt minden eredmény óriási erőfeszitést és árat követel. Hatalmas összegeket emészt föl a trópusi növényzet kiirtása, a terület megtisztítása, művelhetővé tétele. Gondot jelent a rengeteg rovar, a sokféle trópusi betegség. A legfőbb gond azonban a hatalmas esőzés, mely tönkreteszi a földet, elmossa a televényt, elvágja az összeköttetést. Valaki megjósolta, hogy ha kivágnák az Amazonas őserdeit, a terület fél évszázad alatt sivataggá válna. Híre kelt az elektromos újságnak, mely villámgyorsan közvetíti az eseményeket minden házhoz. Igen, csak az a gond, hogy az információ gyorsítása együtt jár az információ elsekélyesedésével. Egyre több az információ, ám ezek egyre sekélyebbek. Flash — egymondatos közlemény, mely megelőzi valamely esemény részletes taglalását. Ám ha az összes információt flash-ekre csökkentjük — mi fog történni? Mi marad? Hírfolyam, mely csupán elkábít, tompítja az érzékenységet, elaltatja a figyelmet. Az egymondatos közlemény sokszor dezinformáló. Megjelent pl. a következő hír: „Anguilla kihirdeti függetlenségét”. Anguilla a Karib-tenger egyik szép kis szigete. Régi brit birtok. Akadt egy John Webster nevű ravasz fickó, aki szép csöndben szerződést kötött az egyik miami szállodatársasággal, hogy eladja neki Anguillát. Az egész sziget egyetlen nagy, forró strand. Hogy a tranzakciót nyélbe üthessék, Webster alapított egy nemzeti-felszabadító pártot, majd a szigetet független államnak kiáltotta ki. (Tízezer ember él ott.) Az egész ügy azzal végződött, hogy a helyszínre küldték a londoni rendőrség egyik alakulatát, Webster pedig Miamiba menekült. Andokbéli tájak — mélyek, plasztikusak, lendületes formájúak, teljesen kitöltik a teret. A mi emberi útvesztettségünk van bennük. , „Második vallás” — ez a témája és címe annak az esszének, mely a latin-amerikai futballal foglalkozik. Rongy labdával indul az egész a nyomornegyedekben — szűk utcácskák, koszos udvarok, kergetőző, ordítozó, tomboló gyereksereg. Brazíliában hagyomány a futballkirályok lanszírozása ugyanúgy, ahogyan másutt a filmcsillagok vagy a népvezérek futtatása. A király a labdába rúg, a király gólt lő — ez büszkeséggel tölti el az embereket. Talán azért van ez így, mert valaki közülük elért valamit. A futballmeccs lehet háborút, tömegmészárlást kiváltó ok, lehet a hazafias érzések kisülésének mechanizmusa (egy-egy város teljesen extázisba esik egy győztes mérkőzés után; Mexiko, Lima, Montevideo — csupa fény, színpompa, mint nagy népünnepélyek idején). Egy mérkőzés fontosabb, mint egy kormányváltás (Ecuadorban katonai puccsot hajtottak végre akkor, amikor mindenki a televíziója előtt ült, és a Columbiával játszó hazai csapatnak szurkolt. így senkinek sem jutott eszébe, hogy a megdöntött kormány segítségére siessen). A futballmérkőzés öngyilkosság előidézője is lehet (egy lány pl. öngyilkos lett Salvadorban, amikor Chile gólt lőtt a hazai csapatnak), kiváltó oka lehet eufórikus 19