Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Buda Ferenc: Falak könyve (versek)
Buda Ferenc Falak könyve 1957 — részlet — I. KISKÉSEMMEL korunk földjébe ások — gyökeret vert a dudvás félelem. Futószalagon szerelt tárgyalások gépcsarnoka a tárgyalóterem. Fék csikorog, kiszáll a két detektív: „X. Y. itthon van? Jön velünk!” — s a zöld ügyész előtt a ferde, fiktív vádak ellen hiába érvelünk. Dagadnak már a hűs fogházfalak — alul a fém, felül a rossz salak —, 5 torkokba hűl a tiszta szó rekedten. Dehát sebaj, a búza majd kinő, s asztalhoz ül az ítélő idő a földgolyónyi tárgyalóteremben. II. AZ EMBER OLYKOR úgy tud vágyakozni, hogy égetőbben már nem is lehet. Minden csak bánatát képes fokozni, s fájó filmszalag lesz a képzelet. Emlékezéssel szívig megrakodva a kinti gerlebúg ást hallgatom. Hamuvá hull a hitvány cigaretta. Aléltató fény ül az ablakon. Falak ellen nincs eszköz védelemre — szívom a kéklő füstöt émelyegve, szétfoszlik az, akár a tűnt öröm, s szálanként hull, fogyatkozik reményem. De tűrni kell most könny nélkül, keményen. S a kurta csikkel ujjam pörkölöm.
