Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Staar Gyula: Az örökégő (Beszélgetés Vermes Miklós Kossuth-díjas fizikatanárral)
aranyat kaptak Kund László hagyatékából: Blahó Miklós, Harsányi János, Koch Vilmos, Vieszt Zoltán és Zala Miklós ... Gosztonyi László dr. 10 P-s, Rétik Ernő dr. 20 P-s, a Volt Növendékek Egyesülete 20 P-s rajzpályadíját a következő megosztással kapták: Fekete Géza VII. 10 P, Kail Endre VII. 10 P., Farkasdy Zoltán IV. B 15 P, Jánossy György V. B 10 P. és Siki Béla IV. B o.t. 5 P; Münnich Antal IV. B o.t. dicséretben részesült.... Sorolhatnám vég nélkül az ösztöndíjakban és jutalmakban részesült diákokat. — Igen, voltak akik az elhunyt hozzátartozóik emlékére alapítványokat tettek, ezek kamataiból tanulóink ösztöndíjakat kaptak. Látja, ez a forma ma újra kezd divatba jönni. Az iskolánkat mégsem vetette fel a pénz, nagyonis takarékoskodtunk, jobban, mint manapság. — Itt van nálam a Magyar Királyi Természettudományi Társulat folyóiratának, a Természettudományi Közlönynek az 1939. évi szeptemberi száma. Ebben, még egyszer mondom, 1939-ben, megjelent egy cikk: „Lehetséges-e az atommag energiájának gyakorlati felhasználása?” Ebből szeretnék néhány gondolattöredéket felolvasni. — Na jó, de ... — Muki bácsi kérem, hagyja végigmondanom. Szóval a cikkben ez olvasható: „Közismert, hogy az atommagok energiája rendkívül nagy, de gyakorlati felhasználásra még nem nyílt alkalom. Ha ez lehetséges volna, akkor az emberiség életkörülményei gyökeresen megváltoznának . . . Csak legújabban fedeztek fel Hahn és Strassmann olyan átalakulást, amely megérdemli az atomrombolás nevet. .. A neutronokkal bombázott uránatom más atomokra és újabb neutronokra bomlik. így megvan a lehetősége annak, hogy ezek a neutronok újabb uránatomok szétbomlását okozzák, amivel újabb neutronképződés jár és így tovább. Az egyetlen neutronnal megindított folyamat láncolatosan folytatódna tovább, mindig rohamosabban, amíg csak a közelben lévő összes uránatom el nem fogyna. Ezáltal lehetségessé válna nagy mennyiségű urán átalakítása és sok energia termelése.” A cikk ezután konkrét számok tükrében megmutatja, miként alakítható ez a folyamat „végzetes robbanássá” vagy békés áramtermeléssé. — Csak ne támadjon valakinek az a kényszerképzete, hogy én mutattam rá először az atomenergia gyakorlati felhasználásának a lehetőségére. Egyszerűen olvastam az ismert fizikus, Flügge cikkét a Naturwissenschaften 1939. júliusi számában és elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy felhívjam rá mások figyelmét is. Nincs mit csodálkozni ezen. — Azért én hadd csodálkozzam. A cikk jóslatai valósággá váltak, a szellem kiszabadult a palackból, akaratunkat követve pusztít vagy épít. Akkor azonban, 1939-ben, a Hahn— Strassmann-kísérlet, vagyis az uránmaghasitás lehetőségének a fölfedezése után élethalál kérdése volt, hogy ki ismeri fel ennek a valódi súlyát, ki lép először. Az Amerikai Egyesült Államokban Albert Einstein levelet ír Roosevelt elnöknek, figyelmezteti a felfedezés korszakos jelentőségére, a cselekvés szükségességére. Ezek után 1942. december 2-án Chicagóban üzembe helyezik a világ első atomreaktorát, 1945. július 16-án pedig Uj-Mexikó sivatagában égig emelkedik az első atombomba vakító tűzgolyója. Miért természetes az, hogy amikor Amerikában Nobel-dijasok győzködik nagy titokban az elnököt, egy kis kelet-európai ország fizikatanára könnyed eleganciával a napnál is világosabban elemzi a lehetőségeket? — Mondtam már, olvastam Flügge cikkét és megértettem. A többi már stílus kérdése. Tessék ..., van valami tényszerűbb kérdése? — Van. A háborús évek milyen változást hoztak a gimnáziumban, az oktatásban ... — A tanításban! Oktatni a gépkocsivezetésre szokás, meg az egyetemen. A gimnáziumban tanítunk. Az evangélikus gimnáziumban eleinte semmi különöset nem éreztünk, de később a politikai gondolatok lassan hozzánk is beszivárogtak; aránylag szelíden. A tanítás ugyanúgy ment, mint régen, csak apróbb különbségek voltak. 1945-ben éppen a magyar írásbeli 79
